Az elmúlt hetet otthon töltöttem családi- és baráti körben, egy emlékezetes szilveszteri házibulival megkoronázva, ahol a borok anonim versenyén szégyenszemre az eredeti burgundi vörös kapta a legkevesebb pontot. A sok szuper karácsonyi ajándékom közül kiemelném a családi fotós falinaptárat, a mini-biciklipumpát és Alain Delon életrajzi könyvét franciául.
Tegnap a fapados párizsi járat gond és késés nélkül megérkezett, aztán az RER már lassított tempóban közlekedett egy baleset miatt a belvárosig. Mivel a bőröndöm érthetetlen módon elég nehéz lett visszafelé is, és a kézitáskám* is kb 10 kg-os volt, valamint a párizsi metro-labirintusban csak elvétve akad mozgólépcső (de még a legnagyobb pályaudvarok megállóinál sem, basszus!), az utolsó szakaszt B-ékhoz taxival tettem meg, csakhogy a szombat esti dugót kihagytam a számításból. Azért vacsorára megérkeztem, és ismét egy kellemes estét töltöttem velük, megcsodálva az új házimozirendszert, amelyen rögtön meg is néztük a "Batman - A sötét lovag" opust angol nyelven, francia felirattal, ezáltal sok hasznos alvilági kifejezést tanulva.
Ma délelőtt sétálni és bevásárolni mentünk a babával, és meglepve kellett konstatálnom, hogy Párizsban nem zár be vasárnapra minden bolt, mint Poitiers-ben, sőt, hatalmas sorok állnak a henteseknél és a cukrászdáknál, ráadásul a vásárlók legalább fele a kisgyerekét nyakában/hátán/karjában cipelő apuka.
Ebéd után aztán vonatra szálltam Poitiers felé, a jegyvásárlás alatt a Montparnasse pályaudvaron még meghallgatva egy négykezes darabot: az aulában álló pianinón bárki arra tévedő művészlélek játszhat kedvére.
*egy volt (magyar) betegem készítette nekem "l'art pour l'art", mert fogékony vagyok bőrdíszműves mestermunkáira. Ez egy gyönyörű, textil-bőr utazótáska, de az önsúlya nem elhanyagolható...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése