Itt van a város, vagyunk lakói...

Hazaértem nyaralni!

A városra viszont alig ismertem rá: hétfőn a Keleti pályaudvarnál és a Ferenciek terénél, csütörtökön a Kossuth térnél döbbentem meg a romos-feltúrt terepen, ahol alig találtam meg a buszmegállókat. Jó magyar szokás szerint a 20 védősisakos-egyenmellényes munkásból kb. 3 dolgozott, a többi meg csak nézte. A Nemzeti Dohányboltos táblák is megleptek, sok bolt átalakult (pl. a Nagymezőnél a könyvesbolt-kávézó, a Deákon a Match pedig mióta CBA?). És ismét ötször nézek körbe a zebrán, még zöldnél is, mielőtt átmegyek, mert a vezetési morál nem változott (ma a trolin hallottam, hogy egy kamasz telefonon mesélte valakinek, hogy meghúzták a forgalmin egy olyan banális dologért, hogy nem engedett át egy gyalogost a zebrán, és ez a gyalogos hibája!).

Na de hogy jót is írjak: a belvárosi esti/éjszakai élet váratlanul pezsgő és zsúfolt, sokféle új és eredeti helyet láttunk pl. a Gozsdu-udvarban meg a Ráday-utcában, és a felszolgálás színvonala is magasabb (az árakkal egyenes arányban). És az APEH-nál meg a bankban és az Önkormányzatnál is viszonylag keveset kellett várnom, és készségesen rendelkezésre álltak (na majd meglátjuk, mi lesz jövő héten az OEP-nél).

...maradunk itten, neve is van: Budapest
:)

Peches nap

Tegnap este óta nem indul be a laptopom,ezért ezt a bejegyzést is egy okostelefonról írom,ami sajnos sokkal macerásabb,így nem is eresztem bő lére...
Emellett sikerült meghúznom a kocsit: a mélygarázsban szoros volt a kiállás, és az oszlopbol előmeredő drót megkarctolta az ajtót :( nem feltunő, bár napfényben azért látszik, de legalább nem horpadt be. Inkább az a meglepő, hogy csak most, nyolc hónapnyi vezetés és 6000 megtett km után történt az első anyagi kár.

Úgyhogy a jövő heti hazautam során be kell majd ruháznom egy új pc-be is. Persze ha valaki feltétlenül meg akár ajándékozni eggyel, nem állnék ellen.

Saint-Savin

Hétvégén Saint-Savin kisváros apátságába látogattunk el, ami XII. századi freskóiról híres. Az épületegyüttest a 9. században alapították, majd többször kibővítették és újjáépítették. Az "unatkozó" szerzetesek a 17 m belmagasságú templom oszlopait mind kifestették pasztellszínekben. A XII. századi freskó nagy része jó állapotban fennmaradt (mármint restaurálás után), és, bár magasan van, élvezhetőek a részletek is. A festményeken képregényszerűen jelenítették meg az Ószövetség legfontosabb sztorijait, hogy azok eljussanak az írástudatlan népekhez is.

Az emeleten egy váratlanul magas színvonalú és interaktív kiállításon megismerkedhetünk a koraközépkor kultúrájával, a szerzetesek életével, a kódex-kalligráfiával és hasonló érdekes dolgokkal. Megtudhattuk azt is, hogy Szent Szaven és Szent Ciprián testvérek, akiknek földi maradványai a legenda szerint az apátság kriptájában pihennek, milyen mártírhalált haltak hitükért: kerékbe törték őket, majd oroszlánok lerágták a lábukat, majd a biztonság kedvéért még lefejezték őket. És ezt mind megtekinthetjük a freskókon!

Minden oszlopnak más a mintázata

Kívülről nem is olyan különleges az épület

Noé bárkájából kukucskálnak az állatok

Épül Bábel tornya, bár a perspektíva nem tökéletes

Visszafele útbaesett Chauvigny városa, amelyről már láttam plakátokat a középkori óvárost és fesztivált reklámozva. Felmásztunk az óváros pereméig, ahol egy romos kastély udvarán sólyom- és keselyű(!)-röptetést tartanak, de mi nem fizettünk be rá, csak a többi kibiccel a tornyok körül repülő madarakat fényképeztük. Az egyik keselyű olyan barátságos volt, hogy kinn egy korlátra ült és legelőnyösebb (ha lehet ilyenről beszélni egy keselyűnél) profilját mutatta a turistáknak a közeli fotókhoz.
A várdomb alatt a ligetben középkori fesztivál zajlott, zenészekkel, árusokkal, kifőzdével, kézművesekkel, lovagi tornával, beöltözött szereplőkkel, akik némelyike úgy megijesztette a gyerekeket, hogy azok elsírták magukat. És minderre természetesen nem volt belépő, ezért hatalmas gyereksereg szaladgált fakardokkal és hercegnői palástban.

Csíííííz :)

A romos kastély lentről, szárnyaló madarakkal

A korlátról rugaszkodnak el a madarak

Harcosok klubja

A korabeli hegedűt a hason húzzák

Ronces-les-Bains

Augusztus 15. munkaszüneti nap. Feltettem a kérdést a reggeli viziten, hogy tulajdonképpen mit is ünneplünk, mire a jelen levő 4 francia közül kettő arra tippelt, hogy valami egyházi ünnep, egy pedig arra, hogy valami mennybemenetel (ő egyébként saját bevallása szerint gyakorló katolikus), a negyedik pedig inkább megnézte a wikipedián: Szűz Mária mennybemenetele.

Gyakorlati jelentősége nagyjából megegyezik a mi augusztus 20-ánkkal: ez a nyári szezon vége és az emberek elkezdenek visszaszivárogni a munkába, bár mivel most csütörtökre esett, ezért a többség még hozzácsapta a hétvégét.

Hogy kihasználjuk a hidegfront előtti utolsó meleg napot, mi elautóztunk az óceánpartra, de előbb Saintes-en beugrottunk Agnes, a kedves személyzetis nő házába, hogy visszaadjam neki a porszívóját, amit még az előző költözésemhez (kb 1 éve) adott kölcsön. Vicces, mert most ő is költözködik: felmondott, és a Földközi-tengerhez, Perpignan-ba megy dolgozni az saintes-iek legnagyobb bánatára.

Koradélután értünk tehát Ronces-les-Bains üdülőfaluba, ahol balatonszemesi hangulat fogadott: fagyizók, bóvliárusok, céllövölde, strandpapucsban slattyogó szülők homokozólapátos gyerekkel, biciklisták, stb. De itt olyan van, ami még Siófokon sincs: egy óriáskerék a tengerparton!

Ellenben árnyék nem sok akad a parton, és az apály miatt többszáz métert kell gyalogolni a térdig érő vízig. Szóval itt főttünk kicsit a napon meg tapicskoltunk a sárban, de aztán inkább továbbautóztunk az ún. "vadon-partra", ami egy nagy, viszonylag érintetlen tengerparti erdőt takar, és az ahhoz tartozó szabadstrandokat. Itt már volt egy kis árnyék, és a víz is közelebb volt - ígyhát térdig bele is merészkedtem, mert a hőmérséklete továbbra sem több 20 foknál.

Hazafele viszont irgalmatlan nagy dugó volt, ezt kikerülve a GPS kátyús ösvényekre vitt, majd másfél óra alatt csak rájutottunk az autópályára, és végül este 10-re haza is értünk.

Libasorban viszik a tanulóvitorlásokat

Egy nagyon pöpec homokvár (nem mi építettük)

Lehet tippelni, hogy melyik fotó készült most és melyik tavaly decemberben, ugyanazon a tengerparton:

(persze ez a téli kép, mert teljesen kihalt)

Ügyeletvezetés

Nagyobb gubancok nélkül letudtam első, teljes hétvégét átölelő ügyeletvezetésemet itt a klinikán. Korábban már többször voltam ügyeletvezető, de csak 1-1 hétköznapon, most viszont péntek reggeltől hétfő reggelig, váltott rezidensekkel. Nem egy leányálom, még akkor sem, ha nem kell elvileg benn aludnom, csak telefonvégen lennem és bölcs tanácsokat adnom, illetve döntenem; ha meg nagy a gáz, akkor bemenni és helyben intézkedni. Szerencsém volt, mert taplraesett és szorgalmas rezidensekkel dolgoztam, de mivel az egész megyének (beleértve Saintest is) mi vagyunk a csúcsintézménye, a beteg-beáramlás hatalmas. Vasárnap a fél napot egyetlen beteg ellátásával töltöttük, akit helikopteren hoztak, majd vittek, a kettő közt pedig a fél kórházat mozgósítottuk hozzá. A legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy diagnosztizáltam egy hasnyálmirigy-gyulladást a neurológiai osztályon :) 

És annak örülök a legjobban, hogy most legalább egy hónapig nem kerül rám a sor hétvégi ügyeletben...

Banki ügyek

Lámlám, a francia bürokrácia még másfél év után is tud meglepetésekkel szolgálni... most épp a bankszektor.

Az interneten persze be tudok lépni nézegetni a bankszámlámat, de átutalást már nem csinálhatok csak úgy, mert előbb

1. be kell írni a címzettet, elmenteni
2. a bank postán (nem tévedés, hagyományos postai levélben, és nem ajánlva, hanem csak simán*) elküld egy kódot
3. a kóddal aktiválhatod a címzettet, akinek így már tudsz utalni, akár rendszeresen is
4. de az átutalást biztonsági okokból (?!) mindig csúsztatják 48 órával

mindez a későbbiekben leegyszerűsíthető egy sms-kódra, de előbb ahhoz is regisztrálni kell és postán küldenek kódot...

*amúgy is imádnak levelezni a hivatalok is, a cégek is, a magánemberek is, és emellett annyira megbízható a posta, hogy az ilyen bizalmas leveleket sem ajánlva küldik

Ja, és kiderült, miért van annyi francia fiatal a Sziget-fesztiválon: a helyi zenei rádióállomásokban sokat reklámozzák, és hetijegyet is lehetett nyerni, meg élő közvetítések vannak :)

Futuroscope - művészet

A szórakozás mellett a Futuroscope a kortárs művészet terjesztésében is jeleskedik, a parkban e műveket csodálhatjuk/utálhatjuk mindenfelé, az eligazodást rövid ismertetők segítik.
Néhány példa:

Robotcsaj a bejárat előtt

Robotmanus, aki lépeget is

Marilyn Monroe XXL

Sárkányeregetők

Pókhálóból font pókember mászik a tükörfalon (balról lefele a lejtőn)

Futuroscope

Vasárnap Anyával (aki előző nap érkezett háromhetes pesztrálásomra) ellátogattunk a Futuroscope-ba, ami e város fő nevezetessége belföldön - olyasmi, mint Disneyland, mert kétnapos jegyet is lehet venni, illetve egy csomó szálloda van mellette a célközönségnek.

Egy hatalmas parkot kell elképzelni, ami egyrészt vidámpark mindenféle mászókával, vizes játékokkal, kajáldákkal. Másrészt számos, modern (vagy legalábbis modern stílusú, mert némelyik a nyolcvanas években készült) épületben spéci vetítőtermek várják showműsorokkal és tematikus filmekkel a gyerekeket és felnőtteket. Sokuk ismeretterjesztő, környezettudatos, de némelyik csak szórakoztat. Mindet nem is lehet egy nap végignézni, na meg a színvonal sem egyforma, és a többséghez nem árt tudni franciául (nem mindhez kell, illetve adnak tolmácsgépet angolul). Azért így is elég hatékonyak voltunk, láttunk:

- IMAX-vásznon madártávlatból ill. delfinszemszögből tájakat, méghozzá úgy, hogy a vászon egy része a lábunk alatt látszott

- Kis Herceg újabb kalandjait 3D-animációban

- egy hatalmas kupolára vetített 3D filmen tengeri dinoszauruszok félelmetes kalandjait és hogy a régészek hogyan találják majd meg a maradványaikat

- a megye elsőosztályú PR-filmjét, amelyben a sztori szerint a vőlegény elfelejt leszállni a vonatról, és hogy ne késsen le az esküvőjéről, át kell vágnia árkon-bokron és így megismeri Vienne látnivalóit. Ezt egy mozgó fotelből néztük, amibe korláttal belerögzítik az embert, hogy ki ne rázódjon belőle pl. az autóverseny közben. Az egyik szereplő pedig sokszor tüsszent, és olyankor a nézők arcába permeteznek vizet (remélem), meg lefújja a fejünket a szél, amikor a pasi kihajol a vonatablakból, szóval nagyon élethű a dolog.

- oktatófilmet IMAX-on egy világbajnok francia szörföstől a legmenőbb Tahiti-i szuperhullám meglovaglásáról. A film végén a vásznat felhúzták, és alatta lehetett kimenni a teremből.

- és egy rövidebb 3D-animációt Luc Besson rendezésében Arthur (francia animációs figura) megmentéséről. Szintén kis mozgó ülésekben ráztak minket össze, miközben egy katica-helikopterben menekítettük a főhőst és néha belegabalyodtunk a pókhálóba meg a nyakunkba lihegett egy patkány...

Kia Herceg bolygója

Mentsük meg Arthurt!

 Érdekes, de elég fárasztó volt, és most még nem is volt akkora tömeg, mint azt a 12 pénztár jelenléte sugallja.

A Kristály is egy vetítőterem, a jobboldali fehér oszlopok tetejére pedig felemelnek asztalostul-székestül egy kávéra, közben a láb lóg a levegőben

A poitiers-i est fénypontja

Nyáresténként az óvárosi Notre-Dame-La-Grande amúgy hófehér homlokzatát egy szemközti házból megvilágítják, olyan illúziót keltve, mintha színesek lennének a szobrok, az oszlopok, a cserepek, stb. Elég élethű a látvány:

Napfényben

 Figyeljük meg a tobozszerű toronykupolákat, ami e régió jellegzetessége a román stílusú építészetben.

Díszkivilágítás nélkül

Díszkivilágítással