Hazaút

Holnap reggel hazaindulok, hogy Otthon tölthessem a Karácsonyt! Hurrá! Itt is sokan szabadságon vannak már, és van jelképes karácsonyi dekoráció is a legtöbb helyen, de amúgy nem viszik túlzásba a készülődést (bár a boltokban biztos nagy a tumultus). A leggyakoribb jókívánság a "kellemes év végi ünnepeket".

Az otthontól való távolság érzékeltetésére: több időbe telik innen vonattal eljutni Párizsig, mint onnan Budapestre...még TGV-vel is, ráadásul az nem is áll meg Saintesben, úgyhogy át kell majd szállni. Egyébként az ára is majdnem ugyanannyi az út két szakaszának.

Egyes reptereken persze megint sztrájkolnak, ezúttal a biztonsági szolgálat emberei, de maga Sárközy és az illetékes miniszterek is biztosították a népet arról, hogy nem lesz  nagy fennakadás, mert szükség esetén rendőrökkel helyettesítik a sztrájkolókat.

Emellett még kisebb nehézséget okozott a taxirendelés holnap reggelre, ugyanis a magántaxis nem vállalta (túl korán van), két taxitársaságnak nem volt akkorra elérhető autója (csak fizetős mentőautót tudtak volna küldeni, de arra még nincs szükségem), és végül a harmadiknál sikerült elvállalniuk a fuvarozásomat a pályaudvarra reggel 7-kor (a busz ugyanis csak fél 8-kor indul).

Tehát folytatom a csomagolást, és viszlát otthon!!!

Újrahasznosított karácsonyfa

Szerencsére elvonult a vihar, és csak a kidőlt útjelzőtáblák maradtak utána... Úgyhogy tegnap és ma is biciklire pattantam és először is elvégeztem a heti nagybevásárlást, ma meg a városközpontba mentem be, megnézni az adventi kínálatot. Itt a karácsonyi menü elsősorban libamáj (B változat: kacsamáj) fehérborral, és a desszert kandírozott gesztenye.

Szerettem volna fenyőfát is venni, de aztán rájöttem, hogy nincs hozzá talp. Megkérdeztem, lehet-e ágakat vagy koszorút venni, de nem. De ma a séta közben mázlim volt: a parkban a vihar letördelte a fenyők ágait, ezeket összeszedtem és hazavittem. Sajnos otthon jöttem rá, hogy vázám sincs, amibe beletegyem őket. Végül a múlt héten vett bonsaiom szétesett bambusz-dobozát használtam fel, és az ágakat a földszinti klubhelyiség dekorációja után feleslegesnek bizonyult piros papírszalagokkal tudtam rögzíteni (nem túl stabilan persze). Néhány csillagos csipesszel díszítettem, és így lett kész az én hulladékokból összetákolt karácsonyfám:

Kár, hogy az ágak mind lefele konyulnak, mert így olyan szomorkás, de azért mégiscsak fenyőillata van :)

Hozzáteszem, hogy élőben egy kicsit azért jobban néz ki, csak még nem tudom, hogy kell jó képet csinálni az okostelefonnal. Utóbbi ügyében továbbra is levelezésben állok a szolgáltatóval, akiknek visszaküldhettem az aláírt szerződést 4(!) kiegészítő irattal és egy nulla eurora kiállított számlával együtt (na például erre kell a számlatömb). De ahhoz, hogy az  internetes vásárláskor ígért 30 euro kedvezményt valóban jóváírják nekem, még egy másik nyomtatványt is vissza kell juttatnom nekik a dobozon levő vonalkód eredeti példányával együtt... ennél bonyolultabban már nem lehetne megoldani ezt, miközben a készülékkel a telefontársaság ugye még a pontos tartózkodási helyemhez, az e-mailemhez és a bankszámlámhoz is hozzá tudna férni...

A Vihar

Három napja "narancsszínű" figyelmeztetés érvényes a megyében, mert hatalmas vihar érkezett az óceán felől, és három napja ömlik az eső, 100 km/h feletti szélviharral kísérve. A TV-ben állandóan erről van szó, és minden nap több körlevél érkezik a kórházban az aktuális tudni- és tennivalókról (nagyon komolyan veszik a katasztrófavédelmet, még azt is előírták, hogy pontosan milyen típusú villanyégőkkel lehet díszíteni a kórházi műkarácsonyfákat...). A lakásból kezdetben nem tűnt vészesnek a dolog, bár egész éjjel zörögnek a spaletták, fütyül a szél a folyosón meg a tető alatt, és emiatt óránként felébredek. De ma már elkezdett szivárogni a víz az erkélyajtó alatt...és a kórházi irodámban is pocsolyát találtam reggel, amire azt hittem, hogy a nemlétező radiátor folyik, de felvilágosítottak, hogy az átázott falból szivárog!

Aztán amikor este a kórházból kilépve visszafújt a szembeszél, és kaptam az arcomba egy kis jégesőt, már nem volt annyira vicces a dolog. A hazáig tartó 300 m-es úton futva is ronggyá áztam (az ernyőnek nem volt esélye kinyílnia).

Így tegnap nem fogadtam kitörő örömmel, amikor rajtaütésszerűen közölte a kolléganőm este fél 6-kor, hogy akkor most ugye indulunk az esti továbbképzésre Poitiers-be, ami 150 km-re van innen. Az autópályán is ömlött az eső, és már eleve kissé aggódtam, de amikor a beszélgetés közben mellékesen megjegyezte, hogy retinabetegsége van, és rosszul lát, onnantól kezdve égnek állt a hajam... Másfél óra alatt mégis megérkeztünk, meghallgattuk az okosságokat, aztán este 10-kor visszaindultunk hasonló meteorológiai viszonyok között - és csodák csodájára épségben haza is értünk!

Remélhetőleg holnapra javul a helyzet, mert nagybevásárlást kellene csinálnom (biciklivel persze), ami így még a szupermeleg otthonról hozott túlélődzsekiben sem lenne nagy élmény...

La Rochelle

Vasárnap Agnes elvitt egy városnéző-bevásárló kiruccanásra La Rochelle-be. A városnéző részt kicsit elmosta az eső és a kikötőben nagyon fáztunk, így annyit állapítottam csak meg, hogy ide érdemes lesz tavasszal/nyáron visszatérni. Az óvárosban sok utcában a járdák végig árkádok alatt futnak (ez esőben kifejezetten előnyös), mindenhol a város címerét (vitorláshajó) látni a régi házfalakon és advent alatt utcai hangszórókból egész nap zene szól. A főtéren itt is bazár és ringispil van, csak utóbbi emeletes. A sétálóutcák persze boltokkal és butikokkal vannak tele, és nagyvároshoz méltó módon itt van még képregény-bolt is. Délutánra eléggé megnőtt a tömeg, és nem volt kedvünk tülekedni, így uzsonnáztunk egy kis bisztróban (forró pirítósra olvasztott kecskesajt és óriás lekváros palacsinta, nyamm), majd hazaindultunk a szakadó esőben. Éjjel nagy vihar jött, végig zörögtek a spaletták...

A kikötő felőli városkapu toronyórával

Tegnap kétnapos ismerkedő látogatásra érkezett a reménybeli negyedik neurológus, egy középkorú bolgár pasi. Elég vicces figura, jól beszél franciául, dolgozott már Ausztráliában és Angolában is, nagyon lelkes, csak kicsit talán túl sokat beszél. Ma rámbízták a körbevezetését, de mivel én még nem beszélek olyan flottul franciául, előfordul, hogy egy mondaton belül francia, angol és orosz szavak keverednek (mikor melyik jut előbb eszembe). Járt már Budapesten, és tudja magyarul, hogy "köszönöm", "tessék" és "Bolgár Népköztársaság". :) A nap folyamán kiderült, hogy a bolgár és a magyar egészségügy hasonló problémákkal küzd, bár pl. a gyógyszerellátottságot illetően mi még mindig jobb helyzetben vagyunk. Szegénynek még több hivatalos ügyet és papírt kell intéznie a kiköltözéshez, mert munkavállalási engedélyt is csak akkor kap, ha már felvették a kamarába.

Ma kaptam meg a kamara gratuláló levelét is, amelyben értesítenek a felvételemről. Csatoltak mellé egy füzetet az ide vonatkozó jogszabályokról, egy másik füzetet a kamara mint szakszervezet működéséről, egy tagsági kártyát, és egy kártyát, amit a kocsimba kell(ene) kitennem, és ez feljogosít a KRESZ áthágására, ha szakmailag indokolt ügyben kényszerülök rá. A pecsétszámom, ami otthon ötjegyű, itt tizenegy számjegy (évente 5000 új orvos lép szolgálatba).

Vásár

Ma végre sikerült bejutnom a belvárosba (hétközben mire végzek, minden zárva van és a buszok sem járnak). Először is vettem két kislámpát: az egyiket az ágy mellé (és olvasnivalónak a National Geographic helyi változatát = GEO, amelynek ehavi témája Vietnam), a másikat a legkisebb helyiségbe, ahol kialudt a lámpa, és olyan jól a plafonhoz van csavarozva a búra, hogy nem tudom kicserélni... A kislámpa-választék véges volt, így a neonzöld helyett inkább a lila búrásat választottam, és a kasszánál ért a nagy meglepetés, hogy a két kislámpa pontosan annyiba került, mint a két szuper-öko-gazdaságos izzó!

Itt síelnek a műpályán a gyerekek a Diadalív árnyékában

Naplemente a hídról

Aztán elsétáltam a Főtérre, ahol a diadalív és a ringispil között kis karácsonyi vásár nyílt. A felhozatal mennyisége és minősége sem éri utol pl. a Vörösmarty téri otthoni vásárt, és leginkább italokra és ételekre korlátozódik. Körben fehér műpályán lehetett síelni ingyér, az igazi és műfenyőfák között. A kisgyerekek lefényképezkedhettek a Mikulással ("Karácsony Apó"), és egy sátorban az amatőr levesfőző verseny résztvevőinek alkotásait lehetett kóstolgatni. Mindehhez napsütés és 15 fok társult, így nem volt nagyon karácsonyi az atmoszféra, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt jó a hangulat.

Szilveszterkor viszont hagyományos egész napos utcabál lesz jelmezes versenyfutással, utcazenével és esti felvonulással! 

A Főtér főszobra (egy híres polgármester, fején Mikulássipka), háttérben a körhinta

Kulináris kiképzés

Néhány napig nem volt internet a koleszben, a kórházban pedig szigorúan cenzúrázzák, hogy mely honlapokhoz férhetnek hozzá a dolgozók, ezért nem jelentkeztem.

Tegnap a két kolléganővel és a kedves személyzetisnővel, meg egy meglepetésvendéggel (a volt személyzetis főnökkel) vacsorázni mentünk egy hangulatos belvárosi étterembe. Előzőleg már megtudták (lásd előző bejegyzés), hogy a halakat kevéssé kultiválom, de ezt a témát nem hagyták annyiban. Először is felhívták a figyelmemet, hogy a folyami halak és a tengeri halak között köszönőviszony sincs, vagyis utóbbiak biztosan ízleni fognak. Ezután a tengeri herkenytűk dicshimnusza következett, és felsoroltak legalább ötféle kagylót, ötféle rákot, tízféle tengeri halat (ezeknek a nevét persze magyarul sem tudnám), amiket FELTÉTLENÜL ki kell próbálnom. A csigáról és a békacombról bevallották, hogy ők is csak nagyritkán és étteremben fogyasztják, otthon soha. Tehát eltökélték, hogy most majd jól elkezdjük a szisztematikus kóstolókat. Szerencsére rendelhettem mást, de az ő tányérjukról kaptam mintát. Óvatosan kezdtünk, tegnap egy langusztaszerűséget és egyfajta kagylót próbáltam ki, utóbbi nem volt rossz, de különösebben jó sem, leginkább semmilyen.

Előtte persze a helyi alkohol-felhozatallal is ismerkedni kezdtünk: aperitifnek a helyi specialitás, pineau rouge. Borból készül, de édes és töményebb. Finom! (Fogyasztási javaslat: libamájjal...) A főételhez bordói bort rendeltek, mert mint kifejtették, a helyi (Charente-i) borok nem veszik fel a versenyt a bordóiakkal (ezt mondjuk sejtettük). Ez is jó volt, bár nem éreztem benne semmi különöset. Amúgy mindannyian ismerték a tokajit, sőt, állítólag Elzász egy részén termelnek is tokaji jellegű szőlőből bort, bár ezen vitatkoztak egy kicsit. Végül ennyi alkoholizálás után mindannyian vígan kocsiba pattantak és hazafurikáztak :)

Szerencsére Karácsonyra hazaengednek néhány napra, így majd lesz mód személyesen is megosztani az élményeket...

Itt nem járt a Mikulás, mert ebben a régióban nem ünneplik, csak más megyékben. De már nagy a karácsonyi készülődés, megjelentek a dekorációk a kórházban és az utcákon is, vasárnap pedig itt is nyitva lesznek a boltok, hogy költhessük a pénzt. Viszont hó helyett továbbra is eső esik...

Ködszitálás

Megérkezett a "Csiga" című bejegyzésben beharangozott ködös, esős, nyirkos idő... ma egész nap zuhog, kisebb-nagyobb széllökésekkel, de továbbra sincs dermesztő hideg, olyan 10 fok körüli a hőmérséklet. Reggelente hatalmas köd van, főleg a völgyekben - szóval azt hiszem, az autóvezetés (újra)tanulását tavaszra fogom halasztani.

Ez a köd látszik DÉLBEN az irodám ablakából

Ez még egy napos hétvégén készült, a főtéren  üzemel, most már karácsonyi díszben

Azért bementem körbenézni a városba. Még nem említettem, de (valószínűleg a hosszú ebédszünetek kompenzálásaként) szombaton is 7-ig vannak nyitva a boltok (persze ebédszünettel). Délelőtt a bankok és a posta is üzemel. Ha jól értettem, a munkaidőt félnapokban számolják, és egy munkahét 10 félnapból áll, azaz vagy minden hétköznap estig dolgozol, vagy egy délután helyett szombaton.

Jelentem, megvettem az első képregény-könyvemet :) Talán néhányan emlékeztek a Kockás c. kiadványra gyerekkorunkban, amiben mindenféle képregényből volt egy-egy epizód (de nem a Marvel-félékből, hanem európaiakból, Pif és Herkules, stb.). Már akkor is a Rahan volt az egyik kedvencem, ami egy talpraesett szőke(!) ősember kalandjait meséli el, amelyekből mindig hősként kerül ki természetesen. Így mikor megláttam a polcon könyvformátumban, nem tudtam ellenállni... Ha valaki nem ismerte a Kockást, szívesen kölcsönadok néhányat, még megvannak otthon rongyos állapotban :)

Még csütörtökön részt vettem egy fejtágítással összekötött szakmai vacsorán is, amit egy közeli puccos étterembe szerveztek a környező városok neurológusainak. A welcome-drink egy nagyon finom pezsgős koktél volt (a Kir Royalhoz hasonlít, csak levendula-likőrrel), úgyhogy a tudományos előadásnak nem minden részletét tudnám visszaidézni, főleg mivel a gondnokság alá helyezés orvosi és jogi problémáiról volt szó. Utána a molekuláris konyha jegyében készített vacsorát kaptunk, a főétel valami halfilé volt két  répával és két spárgával, és nagyon csodálkoztak, hogy nem rajongok a halfélékért, bár megértően megjegyezték, hogy ahá, végülis Magyarországnak viszonylag kevés tengerpartja van. Bár szerintem ennek elég közvetett a viszonya ahhoz, hogy válogatós vagyok :)

Szakemberek

E modern kórházban minden kis fogaskerék olajozottan működik, minden folyamatra van protokoll és minden feladatra külön szakember. Lássuk, hogyan sikerült az irodámat belaknom: még a hónap elején jött a bútorfelelős ember, akivel a katalógusból kiválasztottuk a bútorokat, ezek egész hamar meg is érkeztek. Aztán szóltak a számítógép-osztálynak, akik kiutaltak nekem egy gépet meg egy nyomtatót. Utána jött az informatikus, aki beüzemelte, de hálózati csatlakozó csak az ajtó mellett volt, ami nem túl praktikus. Így szóltak a kábeleseknek, akik pár nap múlva továbbhúzták a kábelt a szoba belseje felé. De a szekrény és a rohadt nagy íróasztal nem került a helyére. Ezt jeleztem, ekkor a hórukk-embereket hívták (a hívás természetesen minden lépésnél a megfelelő űrlap kitöltésével és csőpostán való továbbításával történik). Ma jött négy ember, akik 3 perc alatt visszarendezték a szobát. De a gép még mindig nem kapcsolódott a hálózathoz, és ehhez még egyszer az informatikus közreműködésére volt szükség - így végre tudok dolgozni az irodában is! Ja, a szoba hőmérsékletét nem tudom szabályozni, mert arra is külön személyzet van, akiknek jelezhettem írásban, hogy nem ártana kicsit feljebb csavarni a fűtést, de ők még nem jelentkeztek...

Mobiltelefon birtokába jutni sem egyszerű: első akadály, hogy csak bankkártyával lehetséges. Ezt a héten végre kipipálhattam, és azonnal meg is rendeltem a megfelelő előfizetést egy okostelefonnal. Ez tegnap meg is érkezett postán - de csak a készülék! A telefonszám egy másik levélben fog majd érkezni, egy űrlappal együtt, amit kitöltve és még X papírokat csatolva-visszaküldve lép majd életbe a számom. 

Nyilván itt is lett volna egyszerűbb mód (feltöltőset venni), de nem tudhattam, ez mennyire bonyolult, csak amikor már késő volt :)