Négy hónap múlva

Most, az új év érkezésével gondolom, mindenki leltárt készít az előző esztendőről (és terveket a következőre). Eszembe jutott, hogy a hazaköltözésem óta eltelt négy hónapról rövid összefoglalót írjak, hátha érdekli a nagyérdeműt.

- Bár korábban többen figyelmeztettek, hogy készüljek fel féléves depresszióra és kulturális sokkra a hazaköltözésnél, nekem ezek elmaradtak. Talán azért, mert ugyanoda, a már jól ismert munkahelyemre mentem vissza, a saját kis lakásomba költöztem, és próbáltam előre elfogadni a hazajövetellel járó kompromisszumokat - mert nyilván nem minden tökéletes, és lehetne idegeskedni a BKV-n, meg az árakon, meg a politikán meg mindenen, de nem biztos, hogy érdemes.

- Az adminisztrációs rész elég hosszadalmas volt, különösen a kocsié (a honosítással végül megbíztam jópénzért egy vállalkozót, de még így is kellett szaladgálnom, és az új rendszámtábla felszerelése sem volt magától értetődő, stb. mondjuk azóta már a téligumi-cserét is kipipáltam egyedül, meg a biztosításokat is, szóval fejlődök). A kinti szervekkel még mindig függőben van pár ügy, ezek közül a legbosszantóbb, hogy a lakás főbérlője még mindig nem fizette vissza a kauciómat, hiába telefonálgatok neki meg küldök ajánlott levelet... de Eric kiokosított a teendőkről, és vállalja a képviseletemet szükség esetén.

- Egyébként a kocsit nem használom mindennap, de jó szolgálatot tesz ügyeletben, bevásárláskor és a vidéki utazásokkor. Pesten még mindig aggódva autózom (a fővárosi vezetési morál katasztrofális).

- Jártam nyelvórára a Francia Intézetbe, ahol tök jó fej csoporttársakat és anyanyelvi tanárt ismertem meg. Ő még a felsőfokú nyelvvizsgára (DALF) való felkészülésben is önzetlenül segített, és november végén ez sikerült is, bár egyáltalán nem volt magától értetődő (a vizsgán nem a hétköznapi nyelvhasználatot kérik számon). Egyébként sajnos gyorsan felejtem, ezt francia regények olvasásával próbálom lassítani. Néha a francia konyha is hiányzik, de a Tesco-ban is egész tisztességes sajtválaszték kapható, és a Francia Intézetben akad kacsamáj-pástétom is, szóval megoldható néhanapján az íz-nosztalgiázás.

- A kintiekkel interneten tartom a kapcsolatot, ha nem is napi szinten, de egész rendszeresen (még No proffal is). Szegény Laurene nappalija közepén még mindig ott áll a felszerelhetetlen tetőcsomagtartó... Közben jártak itthon látogatóba A-ék Louis-val, és találkoztunk is kétszer ezalatt, meg néhány hetente telefonon is beszélünk. Úgy tervezem, hogy áprilisban kilátogatok majd egy hétre, egy kis körutat csinálni az ismerősöknél.

- A munkahelyen meglepően kedvesen fogadtak vissza (azért meglepő, mert lehettek volna irigyek meg rosszindulatúak meg kárörvendőek, de nem - vagy legalábbis nem szemtől szembe). A munkakörülmények és a felszerelés nyilván köszönőviszonyban sincs a kintivel, de élvezem, hogy legkésőbb 5-kor vége a munkaidőnek (bár nincs közben másfél órás ebédszünet), és így van szabadidőm este. A havi négy bentalvós ügyelet még pont kibírható, és mennyivel könnyebb magyarul megírni egy zárójelentést (szintidő 10 perc), mint franciául (szintidő 35 perc)!

- Az így felszabadult szabadidőt igyekszem maximálisan kitölteni hasznosan vagy élvezetesen - sokszor voltam színházban, koncerten, moziban, vendégségben, romkocsmában, illetve hetente legalább egyszer sportolni is eljutok (csak szolidan), és persze a legfőbb, hogy együtt vagyok a családommal és a barátaimmal!

Azt nem állítom, hogy sosem vágyódom vissza, és egyáltalán nincs nosztalgiám a franciaországi életem iránt, de pillanatnyilag nem tervezek visszaköltözni. Reméljük, ez nem fog megváltozni 2015-ben sem...
Boldog Új Évet Mindenkinek!