Péntek reggel fel is hívtam az ajánlott szuper-gyógytornászt, a görög mesterre hivatkozva - és estére már kaptam is egy (valószínűleg protekciós) időpontot. Szerencsére nincs messze a kórháztól, így csak fél órával előbb kellett elkéredzkednem a munkából.
A gyógytornateremben 4 gyógytornász rendel: ízléses váróerem fogad, abból nyílik egy nagyobb tornaterem mindenféle gépekkel és bordásfallal, meg több kisebb szoba. Az egyik ilyenben vizsgált meg a pasi meg egy gyógytornász-hallgató: részletes kikérdezés után minden irányban megnézték és feljegyezték(!) a vállmozgásaimat, aztán pár nyújtógyakorlatot próbáltunk ki. Ezek közül az egyik elég jól csökkentette a recsegést és húzódást, úgyhogy ezt utána tovább gyakoroltuk és adaptáltuk. Most ebből kell naponta 10x10-et csinálnom, hogy aztán kedden ismét megnézze, hatékony-e a dolog.
Kiderült, hogy a pasinak egyébként korábban odaszólt már rólam a görög mester, és fel volt készülve a vállbajaimra.
A gyógytornát egyébként orvosi javaslatra (receptre) az állami egészségbiztosító fizeti, amúgy meg lehet saját indíttatásból is járni, csak akkor fizetős (én majd írok magamnak egy receptet). Ha a recepten jelölik, akkor a gyógytornászok házhoz mennek a beteghez. Más típusú szolgáltatásoknál is van ilyen: teljesen szokványos, hogy a magánvállalkozóként dolgozó nővérke házhoz megy - akár naponta 2x is, ha épp ez az orvosi javaslat - például beadni az inzulint rosszul látó betegeknek. Egy csomó infúziós kezelést is otthon végeznek, orvosi táv-felügyelettel. Ezzel az állam a kórházi ápolásokat akarja visszaszorítani, mert az mindenkinek sokba kerül, a betegek meg még örülnek is, hogy saját otthoni környezetükben gyógyulhatnak.
1 megjegyzés:
Jelentem, a dolog hatékony: már sokkal kevésbé fáj és jóval lazább a vállam, amit a gyógytornász is helyeslően nyugtázott. Most más gyakorlatot mutatott és jövő héten ellenőriz.
Megjegyzés küldése