"Vendéglő a világ végén"

Pénteken egy belföldi járattal megyek majd egy hosszú hétvégére városnézni (hogy hova, az meglepetés). Mivel hajnalban indul a gép, hétvégén előre próbautat tettem a reptérre, hogy ne félálomban kelljen majd keresgetni a GPS-en az utat. Szerencsére a reptér nincs messze, kb 15 perc kocsival, egy zöldellő réten áll, és a következő látvány fogadja az utast:

Indulás és érkezés ugyanott

Biard a városrész neve

Mint a mellékelt ábra mutatja, egy szimpla földszintes épületről van szó, amely egyébként zárva volt (hétvégén nincs járat). Meglepő módon viszont a toronyban üzemelő étteremben akadt pár vendég.

Mindehhez egy nem túl nagy parkoló tartozik. Két éve még egész sok fapados járat ment innen pl. Londonba meg Barcelonába, de idén rejtélyes módon alig indul innen gép.

De ki a fene autózik azért, hogy egy lepukkant reptér éttermében ebédelhessen???

Már jön a tavasz!

Idén télen eddig (lekopogom) egyetlen egyszer sem ment 0 fok alá a főmérséklet! Ez a helyiek szerint is szokatlan, bár sok havat amúgy sem szoktak látni.

Úgyhogy részemről most már a tavaszra hangolódom, ami remélem, egyben az eső és köd ritkulását is jelenti majd.

Mivel idén nincs kiskertem/teraszom, a lakásban ez így mutatkozik meg:

A piacon vettem a csokrot

Tudom, túlexponált a kép és a terítő is még karácsonyi

A jácintokat hagymaként és egyesével szereztem be, majd összeültettem őket, de mivel nem egyszerre virágoznak a nyavalyások, mindig utánpótlásra van szükség az elvirágzottak helyére.

Egyébként az aranyeső meg a kis díszfák a kórház parkolójában is kezdenek bimbózni, illetve a városban és a kórház körül élő rengeteg varjú is fészkeket kezd építeni (emiatt a személyzeti parkolóban álló összes autón hatalmas fehér foltok éktelenkednek...), úgyhogy talán tényleg nem csak én látom a tél végét...

Színház és Saint Benoit

Szombat estére találtam egy színházi előadást. Mivel a városnak nincs állandó társulata sem színháza, nem meglepő módon egy művelődési központban tartották, műanyag székekből álló nézőtéren. Ruhatár sem volt. A társulat is teljesen amatőr volt, de legalább lelkesek, az egyik főszerepet egy nyolcvanéves néni alakította. A "Gyilkos köztünk van" című bohózatot játszották, ami egetverő meglepetést ugyan nem okozott, de egyszeri szórakozásnak kiváló volt. A szöveget elég jól tudtam követni, kivéve a börtönszlengben beszélő szereplőét, mert azt azért kevésbé vágom.
Amit még érdemes megjegyezni, mert nekem tök szokatlan, hogy itt az esti előadások (koncertek, színház, bingó...) mind 20 vagy 20:30-kor kezdődnek, és nem előbb. Részben érthető, mert pl az én munkaidőm is 18:30-ig tart hivatalosan, és a boltok is hétkor zárnak. Én estére eléggé elfáradok, és hogy még fél kilenctől kövessek egy színdarabot hétköznap, amikor másnap reggel munka van, az elég megterhelő. De ők úgy tűnik, így szokták meg, mondjuk cserébe reggel 9 előtt a légy sem mozdul és a két órás ebédidő alatt is rápihenhetnek az estére. Amúgy vacsorázni is későn szoktak, hétkor még üresen konganak az éttermek, és a legtöbben csak 9 körül ülnek be valahova (ennyit az egészséges étrendről).

Ma pedig kihasználtam, hogy végre kisütött a nap és ellátogattam Saint Benoit-ba, ami tulajdonképpen egybenőtt Poitiers-vel, de mégis külön falunak számít (kb mint Budapesten Csömör). Ez nyáron népszerű kirándulóhely, itt két patak folyik össze és körbe erdős dombokon lehet kirándulni. Én megelégedtem egy kis sétával a sáros ösvényen, és utána inkább csak napoztam és olvastam egy padon :)

A főtéren persze áll egy kedves templom

Ki találja ki, hogy mire szolgálnak ezek a rudak?

Még az erdőben is fel kell szedni, különben 35 euronk bánja

Viadukt

A múlt héten átadták a lakásomtól két saroknyira épülő új viaduktot, ami Poitiers kül- és óvárosát köti össze, áthidalva a patakvölgyet és a vasúti síneket. A hídon csak buszok, biciklik és gyalogosok közlekedhetnek, de nekik legalább jócskán lerövidül a távolság a két domb között.

Amúgy tavaly májusban, amikor ideköltöztem, még csak a pillérek álltak, de olyan szorgosan dolgoztak (sokszor éjjel meg hétvégén is, illetve hétköznap már reggel hétkor), hogy ilyen gyorsan elkészültek vele.

A mi oldalunkról nézve

A pályaudvar tetőparkolójából visszanézve
(az a kék kocka a művelődési ház)

Az óváros pereme a dombtetőn (itt lakom én is), ahova szerpentinen kell felmenni

Valentin-nap

Amúgy pénteken, Valentin-napon az osztályos titkárnők sütizést+teázást szerveztek No prof születésnapja alkalmából. "Viccesen" egy nyugdíjasotthon prospektusával köszöntötték, de ő szerencsére értette a poént, és megnyugtatott mindenkit, hogy már kinézte magának az ideális öregotthont, Ile de Ré szigetén, tengerre néző panorámával. Egyébként 57 éves lett.

Magát a Valentin-napot itt is csak ímmel-ámmal ünneplik, többen a virág- és édesség-maffia érdekeltségeit sejtik a háttérben, és hülye angolszász szokásnak tartják. Így egyelőre még nem gyökerezett meg a dolog, bár a hirdetésekből és a rádióból is ez csorog.

És a legújabb nagyszabású-romantikus francia film, a Szépség és a Szörnyeteg bemutatóját is ekkorra időzítették. Meg is néztem, látványosak a trükkök és Vincent Cassel megint rosszfiúsan sármos benne - de a sztori persze semmi meglepetést nem tartogat, és a Szépség sem annyira szép (de legalább francia). Kétségtelen azonban, hogy ez a film Hollywood-ban is megállná a helyét. 

Két érdekes link

Az egyik nem olyan friss, de röviden bemutatja a francia filmművészet legismertebb és legjelesebb színészeit - na és természetesen ki az első a listán? :)

http://popkult.blog.hu/2014/01/21/francia_sztarok_a_mozivaszonrol

A másik kisfilm franciául van, de a lényeg valószínűleg érthető így is: ez annak a TV-sorozatnak a beharangozója, amit októberben forgattak a sürgősségi osztályunkon és most dramatizálva+cukormázba csomagolva 6 részt vetítenek belőle. Csütörtökönként késő éjjel nézheti a TF1-en, aki nagyon kíváncsi, de előre szólok, hogy én nem fogok szerepelni benne :)

http://videos.tf1.fr/infos/2014/decouvrez-la-bande-annonce-de-24-heures-aux-urgences-8362686.html   

Váratlan kiadások

Január végén megint írt az Adóhivatal, hogy akkor leszek szíves befizetni a 2013 évi, becsült jövedelemadóm becsült egyharmadát február végéig. Vagy esetleg fellebezhetek újraszámolásért, mert ők automatikusan feltételezik, hogy ugyanannyi a keresetem, mint az előző évben. Most nem vettem a fáradtságot, hogy utánaszámoljak, nemsokára úgyis meg kell csinálni a bevallást és akkor majd korrigálnak utólag. Csak hát nem fűlt a fogam befizetni az első részletet sem, ami majdnem egyhavi fizetésemet teszi ki. Persze azért végül elküldtem a csekket.

Plusz még ma reggel elkönyvelhettem életem első büntetését az autó miatt: ügyeletesként nem akartam a kissé távolabb levő parkolóházba beállni, hogy az esőben éjjel ne kelljen majd botorkálni, és hát a belvárosban nehéz parkolóhelyet találni az utcán - bevallom, végül tényleg félig felálltam a járdára, de hagytam helyet 1 db gyalogosnak, és nem volt parkolni tilos tábla. Bár a zebrához valóban elég közel volt az autó orra. A parkolás este 10-kor történt, és reggel 8-kor már ott várt a kis cédula, kitöltve és elázva, amiben felszólítanak 35 euro büntetés befizetésére 45 napon belül. Amúgy vicces a cédula, tök precízen van kitöltve: 22:24 perckor, az XY utca Z. szám előtt, a KRESZ n-dik szabályát megszegve parkolt az XXXXXX rendszámú autó, amelynek típusa ezésez (be lehet ikszelni, hogy Renault/Citroen/Peugeot/VW/Fiat/Opel/Ford vagy Egyéb - a Mercedesek a jelek szerint ritkán parkolnak tilosban).

Ezeket a kiadásokat sajnos nem fogja még az sem kompenzálni, hogy nyertem 6 eurot a lottón (két találatom volt az (5+1)/45-ből), amin persze ismét lottót vettem.

Esti program 2.

Szombat estére a kolléganőm, Isabelle vendégségbe hívott magukhoz, "egy kis palacsintázásra". Mint kiderült, ez 15 vendéget jelentett (12 felnőtt, 3 gyerek), akik közül szerencsére mások sem mind ismerték egymást. Házi keverésű koktél-aperitif után egy nagy-nagy asztalt ültünk körbe, aminek közepén két, villannyal működő palacsinta-készítő eszköz várt: a sütőplatni részen 6 db kerek mélyedésbe kell belecsurgatni a palacsintatésztát, majd 2 perc múlva megfordítani, és kész is, lehet újrakezdeni. A tenyérnyi forró palacsintákra ezután mindenki kedve szerint pakolhat a kis tálakban felhalmozott feltétek közül (sonka, sajtok, zöldségek, pirított csirkehúskockák, lazac, paradicsomszósz, fürjtojás, kecskesajt, stb), de az eszközhöz közelebb ülők gyakorlatilag folyamatosan csurgatnak-forgatnak-lapátolnak. A sós turnus után jönnek az édes feltétek desszertnek (lekvár, nutella, csokikrém, almaszósz, és egy kisgyerek nagyon reklamálta a tejszínhabot). A palacsintát persze nem tekerik, csak félbehajtják. Közben jár mellé a cidre (breton hagyományok szerint) vagy bor, majd a végén az emésztést elősegítendő konyak.

A társaság elég vegyes, de kedélyes volt. Ismét rácsodálkozhattam, hogy hányféle francia tájszólás van, és néha egymást is alig értik. A társaságban amúgy volt más külföldi is, egy olasz (archetípus: nagyhangú, egomán pasi, aki szerint pasta-t és kávét Olaszországon kívül máshol nem érdemes fogyasztani) és egy vietnámi, bár mind a ketten harmincegynehány éve élnek Franciaországban, úgyhogy már helyinek számítanak. A mellettem ülő nővel elég nehezen tudtam társalogni, mert hallássérült volt, és így furán is beszélt, bár én még mindig jobban értettem őt, mint ő engem (pedig azt hinné az ember, hogy a szájról olvasással kiküszöböltetik az akcentusom). Egy másik pasival pedig ismerősnek tűntünk egymásnak, majd hamarosan kiderült, hogy a közeli vinotéka eladója, ahol pár hete én is vásároltam két üveg bort (és az egyiket pont el is hoztam ebbe a vendégségbe...). Amúgy ő volt az, aki kvázi sértésnek tekintette, amikor Chateau Lafitte-Testont* kerestem nála, mert az adott borvidékről sokkal jobbakat tart csak.

A nem elhanyagolható mennyiségű koktél/bor/cidre/konyak után mindenki szépen beült a kocsijába és jóllakottan hazaautózott a zuhogó esőben.

*ami annyira ízlett nekünk nyáron, lásd: http://mlledesaintes.blogspot.hu/2013/07/nyamm.html

Esti program

Csütörtök este három rezidenssel és az egyik tanársegéddel (Mathias) elmentünk vacsorázni - azaz először egy bárba ültünk be, amelyik minden jel szerint nagyon népszerű és egy DJ keveri a zenét már este 8-kor, csakhogy nincs tánctér, szóval főleg magamagának. Innen egy étterembe mentünk, ahol főleg nehéz húsféléket szolgálnak fel ("Bisztró a Henteshez"), de azért találtam pulykafogást szalonnás pároltkáposztával. A fiúk irdatlan mennyiségű nyers húst (tatár) és vörösbort tömtek magukba, és ez nem látszott meg rajtuk. Az est vége felé megdicsértek, hogy milyen elképesztően jól tudom követni a társalgást, sőt még a vicceket is meglepő módon mind értettem (nem voltak túl magasröptűek). Az est különlegességét egy celeb jelenléte adta az étteremben, akit hálistennek a jelenlevő 4 francia közül is csak 2 ismert: egy bácsi, aki kb. 20 éve minden reggel ismeretterjesztő negyedórát tart az egyik tévécsatornán.

Péntek este négy másik rezidenssel (akikkel egy részlegen dolgozunk) indultunk el megünnepelni a szerződésem hosszabbítását. A művelődési ház teraszán levő bárt javasolták, aminek én nagyon örültem, mert csak kétsaroknyira lakom onnan. Kívülről nem túl bizalomgerjesztő a hely, olyan lepukkant-minimalista (a romkocsmák bája nélkül), de ennek ellenére foglalás hiányában várnunk kellett egy asztalra. Kis idő múlva hatalmas tömeg gyűlt össze a bárpultnál (valószínűleg az előadás szünetében jöttek inni az emberek), és ezzel nehezen tudtak megbirkózni a felszolgálók (pl. az étlap fele nem volt rendelhető, sem koktélok), úgyhogy végül hatalmas tálnyi előétel-falatkákat kértünk.

Jót mulattunk, a társalgás hevében a hebrencs Aude rámborította a sörét, ami után hosszasan kért elnézést és nagy doboz csokit ígért kárpótlásul hétfőre :) A generációs szakadékot azért jelzi, hogy amikor megkérdeztem (félig viccből), ki jönne velem a párizsi Backstreet Boys-koncertre, akkor csak ketten tudták, milyen együttesről van szó. Aztán, amikor az Aerosmith-koncertet javasoltam*, már sokkal lelkesebbek voltak. Ez is azt igazolja, hogy a rock és a rockerek halhatatlanok :) Kár, hogy már elfogyott a napijegy erre a fesztiválra, de azt mondták, nepperektől még biztos lehet szerezni az interneten, és akkor mehetünk együtt csápolni.

Mindkét este a fizetés közmegegyezéssel úgy történt, hogy az összértéket elosztottuk a jelenlevők létszámával, és ezt mindenki egyesével és bankkártyával kifizette a pénztárnál - mivel a pénztáros tök természetesnek vette ezt a bonyolult módszert, valószínűleg ez így szokás. Borravalót csak én adtam, úgy tűnik, ez viszont nem nagyon elterjedt. 

A Meteo, még az emberáradat előtt

*Júniusban háromnapos rockfesztivált tartanak Nantes mellett, a neve az ijesztő Hellfest, de összeszedtem a bátorságomat és vettem egy napijegyet, mert az Aerosmith tagjainak korát tekintve valószínűleg nem jönnek többet turnézni Európába, és ezúttal Közép-Európát messziről elkerülik. 

Popcorn

Gondoltam, elrettentésül megmutatom, milyen furcsa élelmiszerek találhatók a boltok polcain:

Egyébként kíváncsiságból már megkóstoltam egyszer - hááááát....

Amúgy a moziban is lehet választani édes vagy sós pattogatott kukoricát, és tapasztalataim szerint a helyiek az édeset szeretik jobban.

Sajtkalauz

Ma kivettem egy szabad délutánt, hogy elmehessek a gyógytornászhoz (a vállam már javul, de még nem tökéletes), és elvihessem az autót a kötelező éves szervízre. Időpontot kellett kérnem, de így legalább mindössze 2 óra alatt átnézték és megcsinálták, amit kellett a márkaszervízben, és ezt beírták a kis autónaplóba. Persze nem kevés pénzért. Az ügyintéző kiszúrta a két kis horpadást is a kocsi bal oldalán, de mentegetődztem, hogy ezeket nem én csináltam (tényleg nem, így találtam egy este a parkolóban, basszus). Összességében tehát az elmúlt két hónapban csinos összeget költöttem Amélie-re, dehát nyilván első a biztonság meg hálát adhatok neki, hogy a mostani esős-szeles időben nem kell a buszmegállóban várakoznom vagy bicikliznem. Az elmúlt egy év és 12.000 km alatt végre kifejlődött az agyamnak az a kéregterülete is, amely rögzíti, hogy előző este/reggel hova parkoltam, így már nem szoktam tanácstalanul álldogálni a parkolóház bejáratánál.

Egy közeli könyvesboltban pedig találtam egy sajtismertető könyvet, amilyet már régóta kerestem. Minden másról (bor, sör, kávé, macaron, tea, csoki, kenyér...) rengeteg könyvet írtak, de a sajtokról alig - úgy látszik, ez annyira alapismeret itt, hogy kár szót vesztegetni rá. Ez a könyv is olyan útikalauz-szerűség, amely a francia tájegységek jellegzetes sajtjait és receptjeit mutatja be, de egyben a régiót is. Poitou-Charente specialitása persze egy kecskesajt, a chabichou: http://en.wikipedia.org/wiki/Chabichou. Ám nekem nagy szükségem volt már egy ilyen sajtajánlóra, mert ma is sikerült egy olyan camambert vennem, amiből csak egy falat ment le (pedig általában megeszem a camambert), a neve "La Roustique" és ide érzem a szagát a bezárt hűtőszekrényajtón át.

Amúgy ma a kórházi menzán "kínai nap" volt a kínai újév tiszteletére: lampionokat aggattak fel, és csak kínai kajákból lehetett választani, és a leves nem is volt rossz, de nem hiszem, hogy a szójaszószos disznópofa jellegzetes kínai fogás lenne. Bár ki tudja. 

Hosszabbítás

Tegnap járt le a három hónapos szerződés-hosszabbításom Poitiers-ben. No prof már decemberben kérdezte, hogy nem akarnék-e maradni még, mert az ő részéről támogatná az ötletet, és hajlandó lenne szólni az érdekemben az igazgatóságnál. És szemérmetlenül szembedícsért (négyszemközt), pedig szerintem csak szüksége van minden lehetséges munkaerőre, mert a kolléganőm szülési szabadságra megy, egy másik pedig kispapa-szabadságra.

Őszintén szólva a válasz nem volt reflexszerű, azonnali igen, mármint nem maga Poitiers, hanem mindazon okok miatt, ami miatt az ember hazavágyik. De azért nem is kérettem magam, és megegyeztünk egyelőre 6 hónapnyi hosszabbításban. Ő ezt felterjesztette a főigazgatónak, és két nappal később vizit közben megkeresett a folyosón, hogy gratuláljon a pozitív válaszhoz. Ezt a velem dolgozó egyik ifjú rezidens, Aude szó szerint tapsikolva fogadta (amúgy is ilyen hebrencs lány, de jól kijövünk egymással).

Időben szóltam telefonon a személyzetisnek, de az csak a múlt héten (23-án) küldött No-nak e-mailt az ügyben, írásos jóváhagyását kérve (ismét). Ezt 3 perccel később meg is kapta válaszlevélben és egy tőmondatban. Most hétfőn megint érdeklődtem, hogy hogy is állunk, de megnyugtattak, hogy folyamatban van a dolog és mások is vannak hasonló cipőben rajtam kívül, ne aggódjak.

Tegnapelőtt, 30-án délután megint hívtam a nőt, hogy az a helyzet, hogy 1-én és 2-án ügyelek, úgyhogy jó lenne addigra nyélbe ütni a szerződést, különben nem leszek fedezve és esetleg másik ügyeletest kell keresni. Ekkor nagy morogva elküldte a féloldalas (!) szerződést (amiben az előzőre hivatkoznak, csak a dátum más) aláírásra, de állítólag még várja valami hatóság végleges beleegyezését. Mindegy, én a részemről tegnap aláírtam és visszaküldtem, ma pedig felvettem a kétnapos hétvégi ügyeletet.