Tegnap este beültünk egy sörözőbe néhány rezidenssel a régi csapatból, majd a főtéren elbúcsúzva hazasétáltam az enyhe időben. Megérkezve láttam, hogy az épület ajtaja pár centire nyitva van, de nem lehet semmilyen irányba elmozdítani, mert az alján lévő kitámasztó pöcök (amit valaki lenyomott), stabilan tartja. Ráadásul világítás sincs az udvarban, úgyhogy sötétben kellett megállapítanom, hogy az ujjaim nem férnek be a küszöb alatt/ajtó mellett. A ház másik két lakásában általában is elvétve látok/hallok csak életjelenségeket, és mostani kitartó csöngetésemre sem érkezett válasz. Mentőötletként felhívtam Oliviert, akiről valószínűsítettem, hogy még sétatávolságra van (nem tudom, milyen megfontolásból pont őt, bár olyan sok választásom nem volt - talán mert olyan nyugis és talpraesett). Készségesen eljött, és együtt kezdtük feszegetni az egyébként nem túl ellenálló ajtót. Ő is jól rátenyerelt a kapucsengőkre, de persze semmi válasz. Épp feltette nekem a kérdést, hogy akkor befeszítheti-e az ajtót - mire eszembe jutott, hogy talán meg kéne emelni a zsanérról. Ez neki sikerült is, és így este 10-re bejutottam a lakóépületbe. Pedig már eljátszottam a gondolattal, hogy a közeli parkolóházban pihenő kocsimban töltöm az éjszakát. A pöcköt egyébként valószínűleg azok a munkások hagyták letámasztva, akik a felettem levő lakást kezdték el felújítani (a lépcsőházra telepedett kétcentis por tanúsága szerint) és biztos csak úgy nagyjából felengedték, majd visszacsúszott.
A mai ebédnél a fő téma a legfrissebb nemzeti pletyka volt, miszerint az államfő, Hollande (akit határozatlansága miatt csak "Zselé"-nek csúfolnak és nem túl népszerű) szeretőt tart egy 41 éves francia filmszinésznőcske személyében. A sztorinak az az előzménye, hogy az elnök pár éve a feleségét (jelenleg Poitou megye parlamenti küldöttje) és négy gyermekét egy újságírónő miatt hagyta ott, akivel azóta együtt él, de nem házasodtak össze, ezzel néha diplomáciai nehézségeket okozva a protokollfőnököknek. Aztán persze példálództak Sárközyvel, aki egy rettentő tehetségtelen, ámde nagyon szép énekesnővel él ikszedik házasságában. A kollégáim megkérdezték, hogy nálunk is ilyen bővérűek-e a politikusok, de büszkén jelenthettem ki, hogy államfőnk és miniszterelnökünk is példás családapa, utóbbinak öt gyereke van. Mire csak annyit kérdeztek, hogy: ugyanattól a nőtől?
Ezek a francia erkölcsök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése