Sinless City

Miközben otthon élvezhetitek a kvázi-nyarat a négynapos hétvége alatt, itt kb 10 napja kisebb-nagyobb megszakításokkal szakad az eső, és a központi fűtést is újraindították. Úgy tűnik, ez a klíma nem csak engem zavar, mert tegnap egy nénit kérdeztem, szerinte mi okozta a szédülését, mire a válasz: "súlyos napfény-hiány" :)

Ja, és persze nem négynapos a hétvége, hanem két nap pihi - egy munka -egy pihi.

A héten újabb különbségre derült fény az itteni és az otthoni mentalitás között. 

A dolgozószobámban elejtettem egy kétcentes érmét, amit nem találtam meg, és el is felejtettem. Másnap reggel az asztalomon várt, ugyanis a takarító megtalálta, és odahelyezte. Ez az otthoni munkahelyemen nem fordulhatott volna elő - ott egyetlen egyszer maradt kulcsra zárás nélkül a szobánk ajtaja kb 2 órára, és ki is rámolták a táskáinkat...

De már korábban is észleltem, hogy ez itt nem egy Bűnös Város: pl. egyszer a táncóra alatt a biciklim zárját véletlenül nyitva hagytam, benne a kulccsal (khm, nem túl okos, tudom, de késésben voltam és kapkodtam) - és a táncóra végén ott várt érintetlenül. Persze, ellenvetés lehetne, hogy itt nem olyan nagy a gyalogosforgalom, de ez a Klinikák környékére is igaz, ahol még a lámpaoszlopot is inkább elfűrészelik, hogy elvihessék a bringát (vagy ha végképp nem megy, leszerelik az ülést, a csengőt és a kerekeket).

A helyi újságban sem olvastam egyetlen hírt sem helyi bűntényről, csak sajnálatos balesetről, illetve hangoskodó bulizó fiatalokról. Amit mégis megemlítettek, az mind az ország keleti felében vagy nagyvárosaiban történt.

Mindezek fényében nem csodálom, ha a naiv és tisztességes nyugat-európai turistákat annyiszor átvágják/meglopják - itt senkinek nem jutna eszébe megszámolni a visszajárót a pénztárnál... én is hamar leszoktam róla :)

Mozgalmas hétvége

Természetesen minden csatornán és újságban az elnökválasztásról van szó, latolgatják az esélyeket. Az nem lepett meg senkit, hogy Sárközy és Hollande jutott be a második fordulóba, maximum az, hogy az utóbbi kapott valamivel több szavazatot, és hogy a Le Pen-lány is 19%-kal szerepelt. A részvétel kb 80%-os volt, összesen 10 jelöltre lehetett szavazni, köztük egészen szélsőjobbosokra és egészen szélsőbalosokra is. A második forduló 2 hét múlva lesz, a helyhatósági választások pedig júniusban.

Sarko merengve tekint a jövőbe, amit az azúrkék horizont jelképez

De hétvégén mással voltam inkább elfoglalva: vendégem volt, egy még Budapestről ismert, de jelenleg a Csatorna túloldalán élő dalmát személyében. Vele ismét bejártam La Rochelle-t (az Akváriummal együtt), és megtudtam például, hogy a város nagyon hasonlít Zadarra, meg az egyik tengeri halat "kovács"-nak nevezik (ez horvátul is ugyanazt jelenti, mint magyarul, sőt valójában a szó is horvát eredetű) és állítólag finom, meg sok egyéb érdekességet a tengerről (mégis élnek cápák az Adriában!). Szombat este viszont Saintes-ben hiába próbáltunk programot találni, egy dokumentumfilm-vetítésen kívül más nem volt, és az éttermek/kávézók/sörözők jó része is bezárt, így a kihalt, szeles utcákon hamar feladtuk a keresést - végül az egy előző bejegyzésben már megemlített ázsiai étteremben vacsoráztunk. 

Egyre nyilvánvalóbb, hogy autó nélkül igen korlátozottak a szabadidő eltöltésének lehetőségei, így ma délután felbuzdulva fel is kerestem egy autósiskolát, hogy órákat vehessek vezetésből (12 éve ültem utoljára volánnál, és akkor sem ment fényesen) - de csak délelőtt 10-12 között van nyitva, úgyhogy ez a terv is tovább halasztódik egyelőre. Azért az segít életben tartani az elhatározásomat, hogy odafele eláztam, visszafele pedig a szembeszél miatt igencsak küzdenem kellett, hogy haladjak a biciklivel...

La Rochelle egyik kikötője az egyik bástyából

Frontok

Az elmúlt napokban elég viharos volt az idő, sokat esett. Ez nem annyira különleges persze, de lehetőséget adott érdekes megfigyelésekre, nevezetesen követni a frontok vonulását. Ez nekem újszerű élmény, hiszen a belvárosi betonrengetegben elég keveset látni az égből, itt viszont egy domb tetején ülök, körülöttünk síkság, és a legmagasabb épület (a kórház) 3 emelet magas. Szóval mindenfele messze ellátni - és így gyönyörködni lehet a vonuló és állandóan változó felhőkben, szerencsés esetben pedig a napnyugtában. Érdekes figyelni, hogy a felhők tényleg egyvonalban haladnak (=front), illetve a rétegződés is sokszor tisztán látszik. 

Ezek a meteorológiai megfigyelések valószínűleg csak számomra izgalmasak, de azért gondoltam, megosztom veletek.

Ma viszont újabb szakmai "mérföldkőhöz" érkeztem: ezen a délutánon először fordult elő, hogy mindkét kolléganő távol volt, így egymagam voltam az osztályon, vállamon a felelősség súlyával. Kicsit aggódtam, de végül nem volt semmi extra, szépen tettem a dolgom, aztán este 9-re sikerült is befejeznem (ez mostanában átlagos).

Az egyik kolléganő szabin van, a másiknak viszont egy hivatalos megbeszélésre kellett mennie a szomszéd városba, de ehhez előbb egy papírt kellett kitöltenie (erre is van formanyomtatvány), hogy hivatalos ügyben van távol munkaidőben, és nekem is alá kellett írnom, mint annak, aki helyettesíti ez alatt az idő alatt. Úgy tűnik, ezt elég komolyan veszik, ellenben az ebédidőben (12.30-14.30) a fél kórház kiürül, mert sokan hazamennek ebédelni vagy ügyeket intézni.

Amúgy mindenki az elnökválasztás lázában ég, legalábbis ami a szavazás tényét, mint állampolgári kötelességet illeti: a 85 éves mamik is ragaszkodnak ahhoz, hogy hazaengedjük őket szavazni. Viszont a politika részletei (ki kire szavaz és miért, ki a hülye és ki a csaló) egyáltalán nem kerülnek szóba a munkahelyen, és nem mérgezik a légkört. Persze ez itt Európa.

Ez a hét sok bosszankodnivalót, és csak kevés örömteli percet hozott. Az még hagyján, hogy először az irodai, majd az osztályos számítógépem romlott el. Tegnap éjjel egy idióta a koleszben legalább 100 petárdát robbantott fel (lehetőleg sorozatokban, és a folyosók természetesen kellemesen visszhangzanak), és az összes kiégett petárdát szanaszét hagyta, szegény takarítónő nagy örömére. Benn is felbosszantottak, mert néhány nővérke ill. kolléga kihasználja, hogy újoncként nem nagyon merek ellenkezni vagy pikírten válaszolni (pedig az otthon nagyon ment). Hogy kicsit jobban tervezhető legyen a napom, Rigó Úrral egyeztettük, hogy minden nap 13.30 és 14.30 között kapnak lehetőséget a betegek hozzátartozói, hogy személyes felvilágosítást kérjenek. Amikor aggódtam, hogy ez talán kevés, csodálkozott, mert a dokik általában napi negyed órát szoktak kijelölni. Ellenben az is igaz, hogy a nővérek nagyon felkészültek és tájékozottak, és a napi gyakorlatban ők tartják a kapcsolatot a családdal. Az időpontok egyébként csak iránymutatóak, indokolt esetben nyilván mindenki soron kívül rendelkezésre áll. 

A főnöknő is felhúzott, mert miután arról prédikált, hogy nem szabad, hogy a munka felfalja az életünket, és a munka megvár, és fel kell töltődni, stb - majd ott hagyott délután a tennivalókkal, amelyek természetesen nem várhatnak holnapig. Ő bizonyára jól feltöltődött.

A héten voltam a bankban is - a számlavezető fiókomból (az egyetlen a városban persze) felhívott a személyi ügyintézőm (ilyenem is van, bibibí), hogy érdekelnek-e különböző megtakarítások. Persze. Kiderült, hogy itt nincs olyan, hogy pl 6-12 hónapra lekötöm a pénzt, hogy kamatozzon (vagyis biztos van, de nem éri meg). Vagy nem kötöd le, hanem különböző alszámlákon parkoltatod, vagy 10 évre kötöd le, vagy előtakarékoskodsz lakásra, életbiztosításra, nyugdíjra, de ezeket nem lehet felbontani túl hamar. Mivel a nyugdíjas éveimet nem feltétlenül itt szeretném tölteni, egyelőre a parkoltatásban maradtunk. Az is kiderült közben, hogy mennyiféle biztosítást szokás itt kötni: lakás, autó, élet, bútor, elektronikus kütyüknek külön, polgári felelősség, kiegészítő egészségpénztár, szakmai felelősség... de a felsorolásnál le is állítottam.

És akkor a hét kellemes perceinek illusztrálása:

A bankból hazafele (pontosabban vissza a munkába) menet fotóztam - a szemetes kicsit ront a képen, de otthon voltak a háziak és nem mertem elhúzni. Kisebb akác elég sok van a környéken, és minden gyümölcsfa is virágzik.

Húsvét

Természetesen itt is megünneplik a Húsvétot, csak kicsit mások a szokások. Az ország nagy részében a hagyományos étel a húsvéti kalács: tésztában megsütött tojások, néha benne a sonkával. is, máskor csak mellé Ebben a régióban azonban különcködnek, és másfajta tésztát sütnek - csak elbeszélésből tudom, hogy spenótot vagy más zöldségeket is tartalmaz, és elég fura íze van. Locsolkodás persze nincs, így az el-nem-hervadásomat a Pestről küldött multimédiás-virtuális locsolás biztosította :) Hogy azért legyen némi ünnepi hangulat, vettem néhány Kinder-tojást, de a bennük lévő meglepetések hatalmas csalódást okoztak: fantáziátlanok, nem kell összeszerelni  őket, még csak nem is cukik (az egyik egy rózsaszínű mobiltelefonáló (!!) pudlikutya).

A korábbi bejegyzésemben elkiabáltam a tavaszt, mert most itt is fagy éjszaka, meg süvít a szél és sokat esik, úgyhogy a menő napszemcsim, amit a Lafayette-ben vettem, most egy időre visszakerült a tokjába. Remélem, nem fagynak meg az írisz-kezdemények a virágládában, bár most legalább jutnak egy kis vízhez, mert a locsolást hajlamos vagyok elfelejteni.

Ma újabb tipp érkezett a "vajon honnan jött a kimondhatatlan nevű doktornő?" kvízkérdésre: Moldávia. De dícséretes, hogy egyáltalán hallottak ennek az országnak a létezéséről. Persze el kell ismernem, nincs könnyű dolguk, mivel a nevem megtévesztő. Amúgy egész sok lengyel és spanyol nevű beteggel találkoztam, természetesen a rengeteg arab hangzású név mellett (a dokik jó része is maghrebi). Így tehát nem lógok ki  ebből a nagy multikultiból sem az akcentusom, sem az idegen nevem miatt, legfeljebb a hajam színe (tényleg csak elvétve van rajtam kívül szőke) és a magasságom okán :)

ISO

A kórház hónapok óta készült az eheti ISO minőségellenőrző vizitre. Minden nap jöttek a körlevelek, mit kell még gyorsan megváltoztatni, mire figyeljünk, és végül a 4 fős bizottság napirendje percre lebontva. Bizonyos részei csak aznap derültek ki, rajtaütésszerűen, így mindenki izgult, melyik emeletre és mit jönnek ellenőrizni. Nálunk a fő-szervező természetesen Rigó Úr volt (lásd korábbi bejegyzés), aki szerintem hetek óta álmatlanul forgott az ágyában az ISO miatt. Pl. minden nap mindenkinek elmondta, hogy a névtáblát FELTÉTLENÜL viselni kell minden pillanatban, de néhány nővérét le is cseréltette, mert túl kicsi betűkkel volt írva. Nekünk dokiknak hálistennek nem sok teendőnk volt az ügyben, csak egyet kötött a lelkemre: ha véletlenül az ellenőr megkérdezi, az ISO melyik etapjában tartunk épp (??), akkor vágjam rá, hogy a másodikban. Nem mintha érteném, de megígértem, ezt nem volt nehéz megjegyezni. Végül szerencsére nem hozzánk jöttek ellenőrizni, és nem tudom az eredményt, de nyilván részletes jegyzőkönyvet fognak majd róla körbeküldeni, ahogy minden bizottsági megbeszélésről is.

 Ma az egész heti túlhajszoltság kipihenéseképp egy magyar TV-sorozatot kezdtem nézni (Vidor töltötte le, ajánlotta és küldte el, köszi): Társas/játék. Meglepően magas színvonalú, érdekes és szórakoztató, kicsit limonádé persze. De nekem a legjobban az tetszik, hogy Budapest a színhelye, és egy csomó külső felvétel meg vágókép van a városról - a legtöbb hely könnyen felismerhető, némelyik csak a kerület szintjén. Ezt a sorozatot nézve Budapest tényleg gyönyörű város.

Ezen kívül még az a hír, hogy a bolgár kolléga még mindig nem érkezik meg, mert packáznak vele a hivatalokban (neki munkavállalási engedély is kell), és ez csigatempóban zajlik, ami nyilván neki is az idegeire megy, de nekünk is kellemetlen, hogy már mióta várjuk és számítunk rá, ő meg nem jön. Ha ennyire nincs munkaerő, és ráadásul ő már EU-tag, miért szórakoznak vele???

Apró sikerélmények

Hétvégén már-már szokás szerint biciklizni mentem, és most először fordult elő, hogy úgy tekertem fel a dombra, hogy egyszer sem kellett megállnom vagy tolnom a bringát. Ebben azért az is segített, hogy végre rájöttem, hányasra kell váltani hegymenetben illetve lejtőn... jobb későn, mint soha. Egyébként megint láttam egy vadon élő nyuszit itt a kórház mellett (szerintem kölyök volt), de az egyik rezidensnek is van egy nyula, amit mostanában esténként megsétáltat a kolesz előtt a gyepen.

Szintén hétvégén először sikerült olyan minőségű hagymás-krumplit sütnöm, amit nyugodt szívvel tálaltam volna fel vendégnek is. Az új serpenyő ehhez elengedhetetlen volt, úgy látszik, meg a másféle hagyma is megkönnyítette. Most már azt is megtanultam, hogy a lilahagyma itt "vörös/piros hagyma", amit mi vörösnek hívunk, az pedig itt "sárga". De van "édes" hagymájuk is, ami külsőleg nekem sima vöröshagymának tűnik, de még nem kóstoltam meg.

Azért szakmai sikerélményem is van: a múlt héten egy háziorvos az én nevemre címezve küldte a beteget és a beutalóját. Nem tudom, honnan tudta, szerintem még nem beszéltem vele telefonon sem, és meglepő módon helyesen írta a nevemet. Azt is tudni kell, hogy itt a beutaló nem olyan, mint otthon ("Szédül. Neurológia."), hanem cirkalmasan körített levél ("Igen tisztelt Kolléga, engedd meg, hogy előre is megköszönjem, amit majd e beteg érdekében teszel, és gondjaidra bízhassam őt, akinek ez-és-ez a korábbi története, és most ez-és-ez a panasza, és szerintem indokolt lenne egy kivizsgálás, ha Te is egyetértesz ezzel... stb"). Ráadásul ezen a beutalón a megszólítás "Kedves Barátom" volt, amit itt, a formalitások hazájában a legközelebbi kollégáknak tartanak fenn. Szóval rejtélyes, de mindenesetre jóleső érzés.

Egyébként a vizsgálati eredmények/zárójelentések is hasonló stílusban készülnek: "Kedves Kolléga, igazán hálás vagyok, hogy megengedted nekem, hogy megvizsgáljam Monsieur X-et, és megkérdezted szerény véleményemet, amely szerint... stb....Kérlek, fogadd legőszintébb üdvözletemet."). Micsoda szócséplés :)