Már régóta halogattam, de tegnap végül elmentem a foglalkozás-orvosomhoz, mert hónapok óta fájdogál a jobb vállam*. Háziorvosom ugyanis nincs, ő viszont már részletesen kikérdezett a munkába állásom kapcsán. Most is nagyon komolyan vette a feladatot, minden irányban megmozgatta-megrángatta a karomat és hümmögött. Hosszasan kikérdezett, hogy a munkám során emelgetek-e nehezet vagy kalimpálok-e vele, de nem, így megnyugtatott, hogy nem foglalkozási betegségről van szó. Huhh. Ellenben a vállfájdalmak diagnosztikája nem egyszerű, ezért inkább beutal a kórház fő-gyógytornász-atyaúristenéhez, aki egyben az hivatalos ergonómusa az intézetnek**: Ma reggelre már kaptam is egy protekciós időpontot. Ezután a doki bácsi neurológusi szaktanácsomat kérte egy betegével kapcsolatban, illetve aggódva megmérte a vérnyomásomat az ÚJ vérnyomásmérőjével, mert a múltkor alacsony volt az érték. És most is, bár ez csak őt aggasztotta.
Ma reggel tehát találkozhattam a fő-ergonómussal, aki egy nagyon közvetlen bácsi. Az egy órás ott-tartózkodásomból maximum 15 perc jutott az én bajomra és vizsgálatomra (miután hosszasan kifejtette, hogy a vállfájdalom 90%-ban nyaki eredetű, meg kitöltöttünk egy hosszú kérdőívet és minden irányban megrángatta a karomat, stb). Végül arra jutott, hogy én mégis abba a 10%-ba tartozom, akiknek válleredetű a vállfájdalmuk, és nekem ezen belül is mechanikai. Úgyhogy nem kell aggódni, ez helyre fog jönni spéci gyógytornával.
A maradék 45 percben megtudtam, hogy ő görög, és az egyik mestere magyar, aki nemsokára jön majd Poitiers-be előadást tartani, de egyébként ő is nagyon régóta oktat, tankönyvet ír és több tanítványa kapott külföldi ösztöndíjat. Megtudtam még, hogy a menyének neurológiai betegsége van, és megnézhettem a legkisebb unokája képeit is, akinek nagy bánatára nem a Konstantin nevet adták. És hogy behívást kapott a polgármesteri hivataltól, mert kisorsolták esküdtszéki tagnak, és ennek mennyire nem örül, de kötelező elmennie. No professzorról is beszélgettünk, mert No apja az ő családjának volt a háziorvosa.
Ma reggel tehát találkozhattam a fő-ergonómussal, aki egy nagyon közvetlen bácsi. Az egy órás ott-tartózkodásomból maximum 15 perc jutott az én bajomra és vizsgálatomra (miután hosszasan kifejtette, hogy a vállfájdalom 90%-ban nyaki eredetű, meg kitöltöttünk egy hosszú kérdőívet és minden irányban megrángatta a karomat, stb). Végül arra jutott, hogy én mégis abba a 10%-ba tartozom, akiknek válleredetű a vállfájdalmuk, és nekem ezen belül is mechanikai. Úgyhogy nem kell aggódni, ez helyre fog jönni spéci gyógytornával.
A maradék 45 percben megtudtam, hogy ő görög, és az egyik mestere magyar, aki nemsokára jön majd Poitiers-be előadást tartani, de egyébként ő is nagyon régóta oktat, tankönyvet ír és több tanítványa kapott külföldi ösztöndíjat. Megtudtam még, hogy a menyének neurológiai betegsége van, és megnézhettem a legkisebb unokája képeit is, akinek nagy bánatára nem a Konstantin nevet adták. És hogy behívást kapott a polgármesteri hivataltól, mert kisorsolták esküdtszéki tagnak, és ennek mennyire nem örül, de kötelező elmennie. No professzorról is beszélgettünk, mert No apja az ő családjának volt a háziorvosa.
Végül megadta a legszuperebb gyógytornász-tanítványának az elérhetőségeit, hogy majd ő rendbehoz. Ezen kívül meghívást kaptam egy lumbágó-témájú mini-kongresszusra márciusra, ahol ez a magyar mester is tart majd előadást.
Egyébként már korábban is észrevettem, hogy az emberek általában (csak a franciák vagy mindenki?) a saját bajaikról szeretnek a legjobban beszélni, akkor is, amikor ez teljesen inadekvát: amikor a betegeket egy családtagjuk kíséri a vizsgálatra, rendszeresen a családtag bajainál kötünk ki, pedig az a legritkább esetben neurológiai :)
Egyébként már korábban is észrevettem, hogy az emberek általában (csak a franciák vagy mindenki?) a saját bajaikról szeretnek a legjobban beszélni, akkor is, amikor ez teljesen inadekvát: amikor a betegeket egy családtagjuk kíséri a vizsgálatra, rendszeresen a családtag bajainál kötünk ki, pedig az a legritkább esetben neurológiai :)
*tulajdonképp az ideköltözésemkor kezdődött, a sok doboz cipelésével, de a telepakolt bőröndök rendszeres végigcipelése a párizsi metrólabirintusban biztos nem javított a helyzeten
**mint kiderült, ez azt jelenti, hogy ő szabja meg, hogyan és milyen segédeszközökkel adaptálják a munkavégzés környezetét a munkavállaló egyéni igényeihez/betegségéhez. Erre itt egy külön ügyosztályt tartanak fenn!
**mint kiderült, ez azt jelenti, hogy ő szabja meg, hogyan és milyen segédeszközökkel adaptálják a munkavégzés környezetét a munkavállaló egyéni igényeihez/betegségéhez. Erre itt egy külön ügyosztályt tartanak fenn!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése