Szombaton leugrottam Saintes-be, ahol még kihasználtam a nagy leértékelések utolsó hullámát és vettem egy télikabátot (régóta kerestem), közben összefutottam ismerősökkel: a kórház gyógytornászával, messziről az igazgatójával is, meg egy volt betegemmel. Aztán este E-nál a parókián Erickel hármasban koccintottunk az új évre, és onnan étterembe mentünk vacsorázni (részletek alább). Eric nem tartotta szükségesnek megmagyarázni, hogy három hónapig miért nem adott magáról életjelet, de azzal védekezett, hogy lefoglalta a hajókeresés (kb. három éve keresi magának az IDEÁLIS vitorláshajót, amiért képes elmenni messziföldre, csak az elmúlt hónapban Angliába és Amszterdamba).
Ma délelőtt pedig elkísértem E-t a városi katedrálisban tartott ökumenikus vasárnapi misére, ahol ő volt a vendégprédikátor (a katedrális elmúlt kb 800 évében valószínűleg ő volt az első női igehirdető). Ha már ott voltam, beültem a misére is, ahol ismét találkoztam egy-két régi ismerőssel a kórházból.
Innen kettesben ismét étterembe mentünk ebédelni, mert nem volt kedvünk főzőcskézni (ugyanis hajnali kettőig fenn maradtunk dumálni).
Alább részletes beszámoló következik időrendben az elmúlt 3 hétben meglátogatott 4 elitétteremről, de akit nem érdekel a gasztronómia, annak nem érdemes tovább olvasnia.
Az első egy Poitiers melletti faluban, egy kisebb kastélyban működik, ide egy gyógyszercég szervezett termékbemutató előadást, utána vacsorával. Egy nagy körasztalt ültünk körbe a rezidensekkel, de az előételt (aminek a mibenléte csak utólag derült ki: három kanálnyi karfiolkrém két csepp szójaszósszal díszítve) senki nem ette meg. E gyenge kezdés után sem javult a felhozatal: húsleves benne egy nagy kockányi főtt hússal és egy szelet foie gras*-val (?), majd valamilyen főtt halszelet vadas jellegű szósszal (?) és végül irtó ragacsos desszert egy gombóc vaníliafagyival. Innen többen is éhesen mentünk haza. A helyzetet rontotta, hogy a nyilvánvalóan fiatalkorú pincér(gyakornok?) elég közvetlen stílusban gyakorlatilag beszólt nekünk többször is. Értékelés: kettes alá.
A második többek szerint az egyik legjobb étterem Poitiers belvárosában: http://www.lebis-espritbistrot.fr/index.php, ide egy péntek este mentünk két rezidenslánnyal és a pasijaikkal. Rábeszéltek, hogy próbáljam ki a galambot, mert még sosem ettem. Sajnos pont emiatt nem tudtam, hogy normális-e, hogy a közepén még tocsog a vérben a melle húsa, ezért hősiesen megettem a felét, a köretként felszolgált foie gras és krumplihab kíséretében. Desszertnek gyümölcssalátát választottam, és mindehhez jó bort ittunk. A nyers galamb ezek után otthon egy nagyon kellemetlen éjszakában részesített, aminek egy részét a mosdóban töltöttem. Értékelés: hármas, de desszert nélkül kettes.
A harmadik a szombat esti vacsora Saintes-ben itt: http://restaurant.michelin.fr/restaurant/france/17100-saintes/la-table-de-marion/2egad3g, amely 1 Michelin-csillaggal büszkélkedhet. A férj főz(!), a nő felszolgál. Mint a többi elitétteremben, itt is egy nap csak 2-3 féle ételből lehet választani, és a menü hetenként változik. Így kénytelen voltam halszeletet enni, de kellemes csalódás volt valamilyen édeskés szósszal, hagymaágyon meg mézben párolt endíviával. Mint egyetlen francia a társaságban, Eric választott vörösbort, de aztán a háziasszony mentegetődzött, hogy azt a bort nem hozták fel időben a pincéből, és így nem lenne megfelelő a hőfoka (és így nem teljesedne ki az íze), ezért egy másikat javasolt. Desszertnek mangós-gránátalmás gyümölcssaláta dukált mandulás habbal. Értékelés: négyes, a hal és a bor miatt. :)
A másnapi ebéd színhelyét mások ajánlották, és másfél évi ottlétem alatt egyszer sem tűnt fel, hogy ez az étterem létezik Saintes-ben (mondjuk jól eldugták egy sarokban): http://www.restaurant-le-parvis.fr. Itt öltönyös huszonéves fiúk helyezték kabátainkat a ruhatárba és szolgáltak fel. Előételnek foie gras-szelet, a tetején vékony réteg céklazselé, mellette néhány csepp áfonyalekvár, és hozzá helyben sült kiflicskék. Főételnek kacsamell (amit ezúttal hangsúlyozottan JÓL ÁTSÜTVE kértem, és mikor a pincér megjegyezte, hogy "biztos vagyok-e benne, mert a kacsamell átsütve túl száraz", akkor villámló tekintetemtől megfutamodva feljegyezte magának, hogy oké, akkor jól átsütve ennek az amatőrnek), amihez pirított karalábé, gyömbéres-céklás szósz és valamilyen fűszeres zselé tartozott (E szerint túl sós volt). Jóllakottan bepróbálkoztam egy capuccino-rendeléssel, és bár nem szerepelt a repertoárjukban, a pincérfiú közölte, hogy "meglátja, mit tud tenni az ügy érdekében", és ezek után hozott egy capuccino-szerű finom kávét, házi tejszínnel jól meglocsolva. Értékelés: ötös, pluszpont a capuccinoért.
Összesítésben tehát Saintes gasztro-mesterei kiütéssel győztek Poitiers ellen :)
*kacsa/libamájpástétom, sosem egyértelmű, hogy épp melyik, max az árából. Amúgy egy valamirevaló francia háztartásban MINDIG van foie gras, és elképesztő mennyiséget elfogyasztanak belőle /év/fő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése