Védés

A szakdolgozat elkészült írott formában vasárnap délelőtt. No prof a tartalmi részéhez nem sokat adott hozzá, de kijavítgatta a helyesírási hibákat (nem is volt belőle sok) és a címoldalra ráapplikálta a Poitiers-i Egyetem címerét. Szerintem vállalható munka lett, de nem a módszertani hibák (amelyeket én előre jeleztem, de senkit nem érdekeltek) által gyengített mérések, hanem a téma kerek összefoglalása miatt.

Vasárnap megcsináltam a PowerPoint-os előadást - a prof átjavította a címszavak kék színét pirosra, de a mást nem változtatott. Hétfőn a Tanár Úrral átvettük az előadandó szöveget, amit ő hiába akart magasröptűvé tenni, mert én ragaszkodtam az egyszerű és könnyen megjegyezhető mondatokhoz. Még így is volt két szókapcsolat, amit képtelen voltam megtanulni (pedig semmi extra amúgy), ugyanis nyilván megtanultam a szöveget, mert improvizálni még magyarul sem tudok közönség előtt, nemhogy franciául.

Szerdán mind a 20 hallgató előadta a munkásságát a hatfős professzori bizottságnak, köztük No proffal. Névsorban haladtunk, és fél 1-kor már a G  betű volt soron, de aztán győzött az éhségük és engem már az ebéd utánra halasztottak. Ők elmentek ebédelni, de nekem semmi étvágyam nem volt (a paragép teljes sebességen működött), inkább sétáltam egyet a bordói rakparton, ahova éppen kikötött egy irdatlan nagy óceánjáró. 

Az ebéd(jük) után már kinn álltam a pódiumon, hogy akkor kezdeném, de a házigazda elnökprof még hiányzott. Kínos várakozás következett, én már ott kinn állok, szemben a néma hallgatósággal. Kb 6-8 perc után egy másik prof megszólal, hogy talán kezdjem el, lehet, hogy a másik beragadt a liftbe. Már a második diánál tartottam, amikor visszaért, és hozott magával egy fotóst is, aki majd csinál rólunk képanyagot az egyetem reklámozására.

Tehát ezen izgalmak után előadtam a mondandómat, amibe nem sültem bele, bár az a két szó persze nem jutott eszembe, és biztos volt más nyelvtani/kiejtési hiba is, de ezekre én nyilván nem emlékszem.

Utána tettek fel pár általános kérdést, hogy akkor ez a vizsgálat tulajdonképp a gyakorlatban most mire is használható, és egyetértettünk abban, hogy most még semmire, de talán majd 5 év múlva kiderül, hogy mégis. Az előadás témája szerintem érdekesebb volt, mint jópár a többieké közül, más kérdés, hogy az előadás maga jobb volt-e. De ez véglis mindegy, mert a lényeg, hogy nem volt nagy égés, és az oklevél (amit csak Franciaországban ismernek el) is megvan.

Ennek örömére hazaugrottam három napra :)