Megnyugtattak, hogy Poitiers-ben nem lesz gond albérletet találni, mert egyetemi város és a sok diák most költözik ki. Csakhogy ők egyszobás tetőtéri garzonokból költöznek ki, én meg olyanban már nem férek el kényelmesen (és nem is akarok). Bútorozott kétszobás lakásból rövid határidővel nem volt nagy választék, konkrétan kettő darab volt megtekinthető:
A. közelebb az egyetemhez, a kertvárosi részben egy kis házikó földszintjét és szuterénjét foglalja el, kerthasználati joggal és udvari parkolással (ez pluszpont), de elég lelakva, és a "nappaliban" csak két szék és egy komód fér el, valamint egy lőrésnyi ablaka van csak. Ráadásul az egyik szoba nem csatlakozik közvetlenül a lakáshoz, hanem a közös lépcsőházon KERESZTÜL kell reggel pizsamában, kócosan átvágni a konyhába kávéért vagy fogat mosni a fürdőbe. Megnyugtatott a főnéni, hogy jelenleg csak egyetlen másik lakó van az emeleten, és ő is ritkán tartózkodik otthon. Na de akkor is. Bizarr. Ja, és nyáron birkákat tart a kertben :)
B. városközpont, bérház első emelete, egy cseppet elhasznált parkettával és tapétával, minimális bútorzattal. Viszont jó tágas. Innen sok busz indul mindenfele, két sarok a városháza, a színház, a sétálóutcák, boltok, piac, stb. (lásd tavaly nyári bejegyzést Poitiers-ről). Viszont a parkolás fizetős, a ház előtt meg tilos is. Kényszermegoldás a közeli parkolóházban bérlet váltása. (Ezt rögtön volt is alkalmam megtapasztalni, és első alkalommal sikeresen be- és kijutottam a nyomasztó helyről, ahol centikre ki van számolva a kanyarodási hely.)
Sok idő nincs morfondírozni, úgyhogy urbánus énem győzött, és a B. lakást lefoglaltam. Most jön az adminisztratív vesszőfutás, és persze maga a költözködés, ami nagy kalandnak ígérkezik, különösen a lift nélküli csigalépcsős házban.
 |
| Első emelet |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése