Saintes-i, majd Poitiers-i hétköznapok: Hermione

Az esőszünetet kihasználva tegnap kirándulást tettem a közeli Rochefort-ba, amely a Charente folyó óceáni torkolatánál elhelyezkedő, valaha szebb napokat látott kisváros. Leginkább a múltjára lehet büszke, ugyanis itt működött a 17. századtól kezdve a királyi "hajógyár", valamint tengerészeti akadémia és a tengeri és trópusi betegségekre (!) szakosodott orvosi egyetem. Az egész város tehát a hajóépítésből élt, és ma is megtekinthető például a Királyi Kötélfonó.

Persze ma már leáldozott ennek az iparágnak és egyben a városnak is, mígnem 1997-ben kitalálták, hogy újból megépítik a legendás Hermione hadihajót, amely La Fayette tábornokot vitte az Újvilágba és részt vett a függetlenségi háborúban, aztán 1782-ben a hazai partoknál zátonyra futott. Sőt, hagyományos módszerekkel és anyagokból építik újjá, ezért is tartanak még csak a felénél 15 év alatt (megjegyzendő, hogy annak idején a Hermione-t hat hónap alatt építették...). Az építés folyamata élőben megtekinthető, vagyis a szemünk láttára (kivéve persze vasárnap) dolgoznak a kötélverők, a kovácsok, az ácsok, stb. Tavaly nyáron tették vízre a dokkban a hajót, most már fel lehet menni a fedélzetére, és épp a 47 méteres főárbocot készítik. A terv szerint, ha egyszer kész lesz, a hajó megteszi majd az eredeti utat Amerikába és vissza.

Mindezt adományokból finanszírozzák, és ez ma a város fő látnivalója - érdemes lesz mondjuk öt év múlva visszalátogatni, hogy is állnak a fiúk a munkával.

Amúgy a hajó meglepően kicsi, 44 m a hossza, de annak idején 300 ember kelt át rajta az óceánon. A kiállításon sok érdekes dolgot megtudhatunk a hajózásról - pl. van vagy harmincféle csomó és húszféle csiga, meg azt is, hogy már a 18. században szabvány határozta meg az állami hajók orrfigurájának pontos kinézetét (vicsorgó, két lábon álló oroszlán, mancsaiban címerrel).