Saintes-i, majd Poitiers-i hétköznapok: Périgord

Hétvégén kirándulni mentünk az ország belseje felé, Dordogne megyébe, azon belül is Perigord régióba, ami arról híres, hogy ott aztán TÉNYLEG milyen jókat lehet enni. Ez többek között a liba/kacsamáj és a szarvasgomba elsőszámú előállítási és fogyasztási központja, és a franciák valóban enni jönnek ide, akár messziről is. De azért angol turista is idetéved.

Szerencsére más jó dolog is akad azért, pl. kellemesen dimbes-dombos táj, minden második dombon egy kisebb kastéllyal, hangulatos kisvárosok, hajókázás, és a mi aktuális célpontunk, a Lascaux-barlang.

Ezt Montignac közelében a múlt század elején fedezte fel három kamasz, akik az eltűnt kutyájukat keresték. Utána tárták fel a barlang-rendszert, amelyben 17.000 éves, színes, lenyűgöző barlang-festmények találhatók freskószerűen. Mivel az eredeti képeket a látogatók által kilélegzett széndioxid megrongálja, azt lezárták és csak kutatók nézhetik szkafanderben, viszont megépítették a teljesen élethű mását, autentikus eszközökkel és festékekkel, és most ezt lehet meglátogatni vezetett túrákon (de fényképezni itt sem lehet).

Valóban elképesztőek a hatalmas, vörös-fekete-sárga lovak és bikák (akad egy-két szarvas is, meg egyetlenegy pálcikaember). Nem véletlenszerűen firkálták őket, hanem a domborzatot kihasználva 3D alkotások készültek, az egymás után futó elmosódott állatok pedig képregény benyomását keltik. Úgy gondolják, hogy szakrális célokat szolgált a barlang, és több generáción át, tervszerűen festették a freskót.

Mivel benn nem készülhettek fotók, ezen a honlapon tudhattok meg többet (pl. virtuális sétával):

www.lascaux.culture.fr

Egy térképen mutatják, hol keressük a bejáratot az erdőben

Vasárnap reggel is már sorbanállás volt

A barlangászás után meglátogattuk a közeli Sarlat városát, hangulatos óvárossal, dzsessz-zenekarral a főtéren. A fehér Charente-megyével (Saintes itt található) ellentétben errefelé az épületek sárgás kőből épülnek, ezzel különös sivatagi hangulatot adva a városnak. Természetesen vettünk libamáj-pástéstomot, és a szendvicset egy másik falu kihalt kastélyparkjában ettük meg. Aztán még felsétáltunk Domme faluba, ahonnan szép kilátás nyílik a folyóvölgyre, közben nyugdíjas biciklisek húztak el mellettünk felfele a dombon... A turistás részen minden második bolt liba/kacsamájat árul, és itt hallottam ezt a nagy szakértelemről tanúskodó mondatot (természetesen egy francia szájából): "jobban kedvelem a kacsamájat a libamájnál, mert lágyabb az íze, hasonlatosan ahhoz, ahogy a házinyúl különbözik a vadnyúltól".

A környéken több falfestményes barlangot és kőkorszaki lelőhelyet is feltártak, de ezeket már nem volt időnk megnézni - majd legközelebb, egybekötve egy szarvasgomba-kóstolóval. Ezt most nem ettünk, bár elhoztam egy ingyenes receptgyűjteményt, amiben csak ilyesfajta ételköltemények vannak (mellette az árral...).