Fűzök némi magyarázatot a felmondásomhoz, és bár megpróbálom megkímélni az olvasóközönséget a panaszáradattól, értelemszerűen a negatívumokról lesz szó.
Szakmai szempontból sokat tanultam itt, de a két kolléganőmnek sem ideje, sem tehetsége, sem kedve az én folytonos pallérozásomhoz. A továbbképzésemhez Bordeaux-ba illetve Poitiers-be járok, de még annyi minden mást kellene megtanulni, és erre ez a kórház nem alkalmas. Ami a neurológián belül jobban érdekelne, arra alig van itt lehetőség, mert az új "stroke-ügyelet" bevezetésével szinte csak ezzel foglalkozunk (persze ez fontos, de a neurológia ennél sokkal színesebb).
A háromnaponta (és minden 3. hétvége egyhuzamban) ügyelés irtózatosan kimerítő és stresszes, ehhez talán nem is kell kommentár. Emellett a nem-ügyeletes napi átlag 10 óra munkát a két közvetlen kolléganő nehéz természete kissé megkeseríti.
A város programkínálata szegényes, az összeköttetése más, ingergazdagabb városokkal ritkás, és így a hazautazás is például elég macerás. Ezt még az sem ellensúlyozza eléggé, hogy a vidék bájos, a klíma enyhe, és az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek.
Na ha ennyi még nem lenne elég, vannak ezen kívül a személyes/emocionális/szubjektív érvek is.
Ez nem azt jelenti persze, hogy kínszenvedés és időpocsékolás volt az eddig itt töltött másfél év, csak azt, hogy mostanra a hátrányok kerültek többségbe az előnyökkel szemben, és ideje változtatni a helyzeten...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése