Az elmúlt héten egész sokszor voltam vendégségben, és ez már nagyon jól jött a sok munkával és egyedül töltött este után...
Pénteken E szólt, hogy itt van látogatóban a húga Londonból, és elmehetnénk beülni egy bárba. Mindezt olyan nagyvilági módon, mintha a városban több bár lenne kettőnél (ezek egymás mellett a főtéren találhatók). Úgyhogy beültünk A Bárba, ittunk eperlikőrös mojitot (a natúr jobb), meg ettünk fura salátát, és sokat nevettünk - olyan csajos este volt.
Másnap Bordeaux-ba mentem egy gyógyszercéges rendezvényre, de csak mert régóta megígértem, és így sajnos hatkor kellett kelnem a vonathoz, brrr (Bdx-ba még nem merészkedem be autóval). Az egyik előadást egy elég ismert katalán neurológusnő tartotta, folyékony francia nyelven, majd a franciául nem beszélőknek folyékony angolsággal válaszolt... ez már valami. Estefelé értem vissza, és szerencsére volt vacsorameghívásom Erichez, így nem kellett magamnak főznöm - ezt megtette helyettem ő, a konyhaművész.
Vasárnapra E kapott ebédmeghívást a gyülekezet egyik családjától, és ezt a meghívást nagylelkűen a húgára és rám is kiterjesztették.
Ez egy nagybirtokos család, egy 19. századi udvarházban élnek hatalmas földekkel, Saintestől 30 km-re. A család három ága megosztozott az épületeken meg a földeken, és egy cégen (alapítványon?) keresztül közösen igazgatják a szőlészetet, illetve elosztják a jövedelmeket. A szőlőből pinau-t termelnek (édes likőr), de van marhacsorda, veteményes, halastó kacsákkal és erdő is (meg teniszpálya és medence). Minderre nem vágnak fel, hanem a néni maga műveli a veteményest és gondozza a tyúkokat, a testvére meg vasárnap délután a szőlőben kapál.
Az aperitifet (saját márkájú pinau) a begyújtott kandalló előtt fogyasztottuk el, utána a kicsit hűvösebb ebédlőteremben egy 16 személyes asztalnál ebédeltünk heten, egy 18. századi gobelin alatt. Utána kellemes séta során bejártuk a birtok egy parányi részét, megkóstoltuk a tavalyi szüretelésű pinaut és megtekintettük a muzeális lepárlót, végül ismét megmelegedtünk a kandallónál. A házigazda bácsi 80 éves korát meghazudtolva ragaszkodott hozzá, hogy hazafele útbaejtsünk egy közeli román kori templomot és ők is elkísértek mindent. Még szakkönyvet is hozott magával, hogy pontosan elmagyarázhassa, melyik faragvány miért különleges. A templom valóban bájos volt, és még egy második hasonlót is meglátogattunk, de aztán mi (a vendégek) már annyira elfáradtunk, hogy a bácsi sajnálatára a harmadikat már nem néztük meg, hanem hazaautóztunk.
Kedden pedig palacsinta-vacsora volt ismét E-nál, egy szórakoztató meglepetésvendéggel (Xavier), akinek legfőbb ismertetőjele, hogy még soha nem hagyta el az országot, és erre nagyon is büszke.
Ez egy nagybirtokos család, egy 19. századi udvarházban élnek hatalmas földekkel, Saintestől 30 km-re. A család három ága megosztozott az épületeken meg a földeken, és egy cégen (alapítványon?) keresztül közösen igazgatják a szőlészetet, illetve elosztják a jövedelmeket. A szőlőből pinau-t termelnek (édes likőr), de van marhacsorda, veteményes, halastó kacsákkal és erdő is (meg teniszpálya és medence). Minderre nem vágnak fel, hanem a néni maga műveli a veteményest és gondozza a tyúkokat, a testvére meg vasárnap délután a szőlőben kapál.
Az aperitifet (saját márkájú pinau) a begyújtott kandalló előtt fogyasztottuk el, utána a kicsit hűvösebb ebédlőteremben egy 16 személyes asztalnál ebédeltünk heten, egy 18. századi gobelin alatt. Utána kellemes séta során bejártuk a birtok egy parányi részét, megkóstoltuk a tavalyi szüretelésű pinaut és megtekintettük a muzeális lepárlót, végül ismét megmelegedtünk a kandallónál. A házigazda bácsi 80 éves korát meghazudtolva ragaszkodott hozzá, hogy hazafele útbaejtsünk egy közeli román kori templomot és ők is elkísértek mindent. Még szakkönyvet is hozott magával, hogy pontosan elmagyarázhassa, melyik faragvány miért különleges. A templom valóban bájos volt, és még egy második hasonlót is meglátogattunk, de aztán mi (a vendégek) már annyira elfáradtunk, hogy a bácsi sajnálatára a harmadikat már nem néztük meg, hanem hazaautóztunk.
Kedden pedig palacsinta-vacsora volt ismét E-nál, egy szórakoztató meglepetésvendéggel (Xavier), akinek legfőbb ismertetőjele, hogy még soha nem hagyta el az országot, és erre nagyon is büszke.
 |
| A szőlőben pitypang (francia neve azt jelenti: ágybapisilő) |
 |
| A főépület |
 |
| Egy szép oszlopfő a 12. századból |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése