Tegnap a szakdolgozat ügyében ismét a Poitiers-i egyetemen volt jelenésem, és mivel a múltkor kiderült, hogy vonattal+busszal elég hosszadalmas az út, és persze a menetrend is elég foghíjas visszafele, megszületett a nagy elhatározás, hogy autóval megyek - elvégre ez volt a kocsivásárlás indoka vagy mi.
Így utólag elég merész döntés volt, a napi 2x4 km autózásról hirtelen átváltani a 2x130-ra.
Eredetileg két és fél órát terveztem csak az odaútra, hogy ne legyen aggodalom, de természetesen semmi nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, és csak aggodalomban volt részem.
A délutánomból egy burleszk-filmet lehetett volna forgatni a fenti címmel, közreadom a forgatókönyvet:
- Szőkenő (Sz) természetesen nem tud időben elszabadulni a munkahelyéről, így eleve 40 perc késéssel indul, ami miatt ideges, az ebédet helyettesítő szendvicset a liftben eszi meg, a kávé felét kilötyögteti
- Sz előrelátóan megnézte és kinyomtatta a pontos útvonalat egy honlapról, de az autópálya-kapuhoz vezető 3 körfogalom egyikében rossz irányba tér le, és egy autóútra jut teljesen rossz irányba, és nincs róla leágazás, csak 15 km múlva, úgyhogy - tőle szokatlan - hangos káromkodások közepette megtesz 2x15 km-t, hogy utána végre feljusson az autópályára, ami a kiindulási ponttól 2 km-re van
- az autópályán délután 1-kor szerencsére nincs nagy forgalom, de meg kell előzni a kamionokat, ez kisebb kihívást jelent, de azért csak sikerül, a köztes időben pedig 110-120 között "repeszt" és persze mindenki megelőzi
- végre elér a Poitiers-i leágazáshoz. A kilépő kapunál bedugja a cetlit, meg a bankkártyát is, majd a mögötte levő indokolatlan dudálása miatt elindul és csak ekkor esik le neki, hogy a kártya ottmaradt. Tehát leparkol vészvillogóval az útszélen (itt még épp szabad), visszasétál a kapuhoz, megkeresi az illetékes nyanyát, az meg sem lepődve kiszereli a gépből a kártyát, de aztán még aláírat pár papírt az átvételről - végül Sz méltóságát feledve szalad vissza az autóhoz és indul tovább
- itt már feladja, hogy a nyomtatott útmutatásokat kövesse, és próbál az útjelző táblák alapján menni az ismeretlen városban, de ezek gyanúsan ritkák, így végül egy útszéli raktárnál leáll (közben majdnem elüt egy biciklistát, de az is hibás volt, mert a két autósáv között tepert), a készséges raktáros bácsik pedig elmagyarázzák a hibbant nőnek, hogy még tovább kell menni, aztán jobbra
- ekkor már elkésett, és így külön bosszantják a piros lámpák, de azért csak eljut az egyetemre, ahol viszonylag gyorsan parkolóhelyet is talál, és ELSŐRE beparkol
- futva érkezik a rendelésre, ahol a betegek már 20 perce várták, de látva Sz állapotát, morgás helyett inkább arra biztatták, hogy nyugodjon meg, vegyen három mély levegőt és igyon egy pohár vizet
- a vizsgálatok viszonylag simán lezajlanak, kivéve, hogy senki nem tudott arról, hogy Sz megjelenik és lefoglal egy gépet (az osztályvezető 2 hete tudja, és a héten még egyszer emlékeztettem rá e-mailben), emiatt van némi kapkodás és improvizálás
- fél 7 körül indul visszafele, ekkor épp kialakulóban van egy zivatar és a forgalom is nagyobb persze, de most már legalább nagyjából visszatalál emlékezetből az autópályára
- ahol az út második felét már sötétben kell megtennie, cserébe az eső elállt, és most már nem felejti benne a kártyáját az automatában
- végül holtfáradtan hazaér, és görcsbe merevedett kezeit próbálja kilazítani.
Ma pedig vesz egy GPS-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése