Hallom és olvasom, hogy otthon ítéletidő volt és a katasztrófa-elhárítás nem volt a helyzet magaslatán - erről az jut eszembe, hogy amikor a kedvezőtlen időjárásra terelődik a szó, a franciák jelentős hányada előbb-utóbb felemlegeti a Nagy Vihart 1999 karácsonyán, amikor az országban több napon át irtózatos szélvihar tombolt, megáradtak a folyók, kidőltek a lámpaoszlopok, letarolódtak az erdők és a tüzes istennyila csapkodott meg az apokalipszis lovasai vágtattak, stb. Mindenki elmeséli persze, hogy ő épp hol volt és mit csinált, hogyan menekült meg - és nem maradhat el a hatóságok hibáztatása, amiért felelőtlenül alábecsülték az orkán erejét, és nem figyelmeztették idejében a lakosságot... (vagyis 14 évvel járnak előttünk, bár akkor még nem lehetett körsms-t küldeni). Bizonyára emiatt most már minden reggel bemondják a rádióban, hogy most épp sárga, narancs vagy vörös riasztás van-e érvényben, és éppen miért (ebben a régióban leginkább ónos eső és erős szél).
A főnöknőm például előszeretettel meséli, hogy ő azon a bizonyos estén szokás szerint még dolgozott (ccc), majd amikor a régi kórházi szárny tetejét elkezdte lehordani a szél, és előírták az épület kiürítését, ő maga saját kezűleg tolta át a betegeket az udvaron a cserép-zápor közepette, és hajnalban autózott haza a kisfiához, de a kocsi minden ablaka betört már addigra... e hősies helytállásnak csakis áhitattal tudtam adózni. Mások csak azt mesélték, hogy a szemeteskukák repkedtek az utcákon, illetve gyalogosként csak bukósisakban merészkedtek ki a házból. De nem szabad elbagatellizálnom a dolgot persze, mert többtucatnyian meghaltak az országban, és egy csomó út-híd-épület ment tönkre teljesen.
Jelenleg pedig nincs érvényben riasztás, mert szokás szerint csak szakad az eső minden extra látványelem nélkül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése