A sclerosis multiplex témában zajló továbbképzésem elméleti része befejeződött Bordeaux-ban, és most a szakdolgozat megírása következik. Leadási határidő és egyben a munka prezentációjának napja május 15. A témát a már említett NO proffal találtuk ki, aki az elején nagyon lelkesnek mutatkozott, de nyilván ezer más dolga van. és ezért nem sok gyakorlati segítséget ad (max tanácsokat, de azt is elvétve). Az volt az ötlet, bár nem túl eredeti, hogy SM betegek szemészeti vizsgálatából próbálunk messzemenő vagy épp banális következtetéseket levonni. Ehhez viszont egy spéci szemészeti masina kell, ami a mi kórházunkban nincs is, tehát adódott a megoldás, hogy a prof majd összehoz egy együttműködést az egyetemükön belül a szemészekkel (ez pl nálunk Budapesten tök jól működik), de sajnos a szemész professzorasszony nem túl lelkes az ügyben, nyilvánvalóan púp vagyok a hátára, csak nem mert egyértelmű nemet mondani NOnak. Úgyhogy hónapok óta tartó emailes és telefonos egyeztetések, meg várakozás után tegnap eljutottunk odáig, hogy elzarándokolhattam a Poitiers-i egyetem szemészeti osztályára, és személyesen találkozhattam a nőcivel, aki kiadta utasításban az asszisztensnőnek, hogy tanítson meg engem a masina használatára (elég egyszerű, mert teljesen automatizált: fókuszál, kattint - mondjuk az így nyert görbék elemzése már nem ennyire egyértelmű). És most majd kezdődhet talán a betegek vizsgálata is, nyilván Poitiers-ben, de majd csak 2 hét múlva (mert addig szabin lesz), vagyis a szakdolgozat beadási határidejéhez vészesen közel.
Felismerve a látszat-segítőkészséget, én is valószínűleg látszat-munkát és látszat-hálát fogok mutatni, és B tervként már tárgyalok egy Saintes-i magánszemésszel (aki nagyon kedves, egyébként pedig a városi neurológus bácsi felesége), és a La Rochelle-i kórház illetékesével, hogy valahogy mégiscsak összegyűljenek az elemzéshez szükséges adatok.
Amúgy Poitiers-ben az egész egyetemi campus kinn van a város szélén, az autópálya mellett, szerencsére visz oda busz is. Az elméleti intézetek (nem csak orvosi) dobozszerű betonépületekben szétszórva, a klinikák pedig egy magas toronyházban kaptak helyet, ahol marha nagy a tömeg és bár hat lift üzemel, mégis hosszan kellett sorban állni, hogy az egyikbe bejussak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése