Kégli

Apránként sikerül belaknom az albérletet, és már csak egy kartondoboz vár kipakolásra. Most jön az élvezetesebb rész, a dekoráció (pl. nagy dilemma, hova kerüljön a három kép és az sk-barátosnaptár) meg a még hiányzó felszerelési tárgyak beszerzése. Ma például a templom előtti utcában bolhapiac volt, és vettem egy zárható tetős kosarat a zöldségek tárolására.

A "nappali" és a galérián levő háló födéme tök hangulatos, fél méter széles, irtó régi gerendák tartják. Az ágyam felett tetőablak, amin éjjelente besüt a hold, kivéve, amikor kopog rajta az eső. Reggel félálomban kicsit veszélyes megtenni lefele a 10+14 lépcsőfokot, de hálistennek van korlát. A fő problémát szerintem a hideg fogja jelenteni, mint azt az előző bejegyzésben már említettem. 

Hangulatos a környék, még az óvároshoz tartozik, idehallatszik az Eutróp-templom harangja.  Mint kiderült, egy csomó kolléga lakik errefelé, csak a háztömbben legalább 4. A szomszéd lányt (tanárnő) viszont eddig csak egyszer láttam, nyilván ő is sokat dolgozik. Az utca egyirányú, és eleve kicsi a forgalom, kivéve reggel, mert 3 házzal lejjebb egy általános iskola van. Csupa fehér mészkőből épült ház, színes fakapukkal, szóval szép is, kivéve, amikor hetente négyszer kikerülnek a szemeteszsákok a házak elé. Ugyanis nincs közös szemeteskuka, hanem adott napon adott napszakban viszik el a háztartási/papír/újrahasznosítható hulladékot. Tök jó lenne a rendszer, ha mindenki csak 1 órával a megadott időpont előtt rakná ki a szemetét, de így a hét 4 napján kupacokban áll a járdán, és ez kissé lehangoló.

A lila kertibútor már saját szerzemény, a buszon cipeltem haza (azóta már lila ülőpárna is került rájuk)

Az utca alsó vége

 

"Itt lakom, látod, ez az a ház" - a zöldkapus

, és a garázsban tartom a bicajt