Hogy megpróbáljuk kiheverni a heti fáradalmakat és bosszankodásokat (lásd előző bejegyzés), V-val kitaláltuk, hogy ma elvonatozunk Royan-ba megnézni az óceánt, amire ő különösen vágyott, mert idén még nem is látott tengert, és ez neki állítólag nagyon hiányzott. Szóval az első vonathoz (11 óra) kimentünk az állomásra, és rögtön szakmai témára terelte a szót (nagyon lelkes), és egészen az út végéig a neurológia rejtelmeiről, különös eseteiről társalogtunk (angolul, mert ez mindkettőnknek könnyebben megy még). Közben megjegyeztük, hogy mintha tovább tartana az út, mint kellene, amire elmeséltem neki kellemetlen kalandjaimat az SNCF-el, és hogy a vasutak sokszor késnek, ez teljesen normális. Megérkeztünk, leszálltunk, és már az állomás kijárata felé vettük az irányt, amikor... belémhasított, hogy BASSZUS, ez nem az az állomás, ahova néhány hete megérkeztem - és akkor már egyértelmű volt, hogy a szembejövő vonatra szálltunk fel Saintes-en, a komoly beszélgetésbe merülve, és így Niort-ban kötöttünk ki, ami kétszer olyan messze van, tehát érthető, hogy tovább tartott az út... még vicces is volt, mert felszállás előtt kérdezte is V, hogy jártam-e már Niort-ban, mire mondtam, hogy nem és hogy egyszer majd meg kéne nézni. De most jobban érdekelte a tenger, ezért a legközelebbi vonattal (20 perc múlva indult) visszautaztunk Royan-ba (Saintes-en át), tehát 30 perc helyett 3 óra 10 perc alatt érkeztünk meg.
Leballagtunk a tengerpartra, ahol a felhős-szellős idő miatt alig lézengtek, és V nagy boldogan megmártózott a hűvös habokban, míg én a partra vetett medúzákat fényképeztem. A visszainduló vonatig nem volt sok időnk, ezért Royan tengerpartján ismét csak rövid ideig tartózkodtam (nincs szerencsém ezzel a várossal), de azért még meg akartunk inni egy kávét, ám az éttermek már mind bezártak du 3-kor, így csak a restiben találtunk kiszolgálást.
A hosszú vonatozgatás alatt azért a szakmai témákon kívül sok minden mást is volt alkalmunk megbeszélni, és felfedezni a közös kelet-európai gyökereket, ill. villogtatni, mennyi mindent tudunk egymás országáról (azért ebben sajnos ő nyert).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése