Piac 2.

A múltkor annyira bejött a piacozás, hogy ma délelőtt ismét ott vásároltam be a heti zöldség- és gyümölcsadagot. Választék van bőven. Azt kár is mondanom, hogy a sajtpultoknál és a tengeri herkentyűs árusoknál teljesen elveszettnek érzem magam, bár utóbbiakat nem is keresem fel. De néha a paradicsom kiválasztása is gondot okoz: az erre szakosodott eladóknál tízféle pari kapható! A saláta-felhozatalról korábban már esett említés, de most ugyanez a széles választék igaz a füge, a szőlő és a krumpli vonatkozásában is, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Egy csomó olyan "dolog" is van a pultokon, amiről azt sem tudom, micsoda. Most láttam például először rebarbarát. Még mindig a sárgadinnye egyébként a sláger, bár kezd feljönni a szőlő. Az is feltűnő, hogy nem a cekkerekkel teleaggatott, siető háziasszonyok alkotják a vásárlóerőt, hanem egyrészről a 75 feletti nénik és bácsik, akik számára valószínűleg a hét csúcsprogramja a piac, és lelkesen tanácskoznak a cukkini elkészítési módjairól. Másrészt házaspárok, illetve néha férfiak egyedül, hatalmas szakértelemről téve tanúbizonyságot (az egyik előttem állt a sorban és részletesen elmesélte az eladónak, melyik megvett hozzávalót hogyan fogja elkészíteni és miért úgy a jobb). Persze senki nem rohan, marhára ráérnek, és mindenki mosolyog meg köszönget. Mondjuk ez általában is jellemző, néha a szembejövő gyalogos/biciklis csak úgy udvariasságból köszön. A visszafogott tempóra meg jó példa, hogy a nagyáruházban rendszeresen csekkel fizetnek az emberek, vagyis az egész sornak ki kell várni, amíg előkeresi a tollát meg a szemüvegét, lapozgat, kézzel megírja az egészet, azt nyugtázzák vagy lepecsételik, összehajtja, elrakja - az elején még idegesített, de most már én is egy buddhista nyugalmával és mosolyával várakozok.

A kétheti megfeszített munkámért egy virágárusnál egy sárga bougainvillea-bokorral jutalmaztam meg magamat (a hibiszkusz ugyanis rejtélyes módon elpusztult, pedig locsoltam, becsszóra). De az árus szerint nem sokáig maradhat már kinn, mert jönnek az éjszakai fagyok. Magam is észrevettem, hogy esténként már fázok a lakásban - az évszázados, fehér mészkőfalak nem engedik be a meleget sem nyáron, sem télen. Érdekes lesz majd a 3 kis villanyradiátorral befűteni...

Ez még nyáron készült egy hipermarketben, de gyenge
 paradicsom- felhozatalnak ez is megteszi

Az új szerzemény