Stockholm

Bár Svédország fővárosa, bennem Stockholm egy "túl nagyra nőtt kisváros" benyomását keltette. Vagy csak elszoktam a metropolisoktól, nem tudom. Sok szigetre épült, köztük rengeteg kisebb-nagyobb híddal, ultramodern és középkori épületek egymás hegyén-hátán, mindenhol építkezések, szóval az egész kicsit áttekinthetetlen, és a népe is igen sokszínű. A tömegközlekedés persze szuper, az utcaseprő is beszél angolul, elég tiszta, és a sok vízfelület miatt szellős (pontosabban szeles).

Nehogy megsüketüljön szegény híresember az építkezés zajától

A városháza előtti park

Az óvárosi rész gyalog is könnyen bejárható, a középkori keskeny utcák és a színes házak hangulatosak, bár a boltok nyilvánvalóan csak a turistákat veszik célba. Az árak sokkolóak, még nyugat-európai mércével is. Az első nap a városnézés egy része strandpapucs és fogkefe keresésével telt (előbbi nekem a közös fürdőbe, utóbbi a kolléganőmnek, akinek nem érkezett meg a bőröndje). Este egy hangulatos bárszerűségben ettünk egész jót (a rénszarvas-szeletet inkább kihagytuk). A második nap csak rövidebb esti sétára jutott idő, megnéztük kívülről a meglepő módon nem túl régi, vörös téglákból épült városházát, utána este végül egy mexikói étteremben kötöttünk ki (rénszarvas-szelet ismét leszavazva). Harmadik nap egy nagyobb társasággal az egyik főtéren (mellette mecset) egy kávézóba ültünk be, onnan pedig az esti kongresszusi fogadásra mentünk. Ide csak azért jutottunk be, mert a főnökünk nagyon talpraesett és meggyőző, így tudott szerezni mindannyiunknak belépőt (amúgy ingyen volt, csak előre kellett volna regisztrálni). Az est fő vonzereje a helyszín volt: a már említett városháza, ami arról híres, hogy itt adják át a Nobel-díjakat (a Kék teremben, ami egyébként vörös). És a másik, az Aranyterem is érdekes volt, padlótól mennyezetig arany-mozaik, bizarr jelenetekkel (gyári munkás és Hermész egymás mellett).

A városháza vörös tornya aranykupolával

Óvárosi tér

...rénszarvas és Ibrahimovics

Fő turistaszuvenírek: a festett dala-lovak fából...

Az utolsó nap délelőtt még belefért a Vasa-hajó is, ez nagy élmény volt. A királyi flotta ékessége első útján, a 17. században elsüllyedt, és csak 333 évvel később, vagyis nemrég találták meg és emelték ki egyben. A víz alacsony sótartalma miatt alig károsodott, és igen impozáns látványt nyújt: három emelet magas monstrum fából, rajta díszes, de már színehagyott faragások, irtó magas és 2m átmérőjű árbocok, irdatlan vasmacska, stb. A kiállítás pedig részletesen elmagyaráz mindent, szóval nagyon érdekes. Kár, hogy nem lehet bemenni a belsejébe.

Ez csak a hajóorr, faragott ugró oroszlánnal