A Stockholmig vezető út

Stockholmba egy konferenciára mentem, aminek csak mellékes előnye volt a szakmai fejlődés (és nem is váltotta be az ezirányú reményeket), meg az, hogy elfogadták egy poszterünket, amit így bemutathattam. A fő vonzerő az volt, hogy lehetőség nyílt találkozni a magyar kollégákkal, és együtt fedezni fel a várost. Ez a motiváció még arra is elegendő volt, hogy magam perkáljam ki a részvételi díjat+utazási és szállási költségeket, ami így együtt egy kéthetes tengerparti nyaralásra is elegendő lett volna, de sebaj, felfogtam az egészet egyfajta hasznos nyaralásnak.

Már az odaút is kalandos volt. A repjegyet (Bordeaux-Amsterdam, Amsterdam-Stockholm) abból a bónuszból fizettem, amit még a tavaly novemberi Air France sztrájk miatt kaptunk kárpótlásul. Ám ismét felmerült a szokásos probléma, hogy jutok el a bordói reptérre? (lásd korábbi bejegyzés) Ugyanis reggel 9-ig még ügyeletben vagyok, de 1-re már a reptéren kell lennem, és az egyetlen közvetlen vonat 9.17-kor indul, utána már csak átszállással lehet és kockáztatva az indulást... A forgalmi órák alatt még nem jutottam olyan szintre, hogy kölcsönkérjem valaki kocsiját vagy béreljek egyet (a múlt órán pl. egy kicsit felhajtottam a járdára, de csak egy kerékkel). Így hát mindent egy lapra feltéve, regisztráltam egy "cyber-stoppos" honlapon, ahol az autósok hirdetik, mikor merre mennek, és minimális összegért csatlakozni lehet hozzájuk bizonyos szakaszokon. Bárkit kérdeztem itt, senki nem próbálta még, és persze kicsit aggódtam, de találtam egy autóst, aki pont jó időpontban ment Bordeaux-ba. Még azt is leleveleztük, hogy hajlandó elvinni a reptérig is, nem pedig csak kirak a város közepén. Úgyhogy taxival kimentem az autópálya feljáróhoz, ahol a parkolóban felvett a srác - és egy óra múlva letett a reptéren! Nagyon örültem, hogy ilyen könnyen ment, és még szórakoztató is volt, pl. elmesélte, hogy itt egy ideje a forgalmi vizsga eredményét két nap múlva postázzák (vagyis nem mondják meg a helyszínen), mert korábban rendszeresen atrocitások érték a vizsgabiztosokat. Bezzeg nálunk ők diktálják a szabályokat, szabott tarifával zsebbe.

A stockholmi reptérről gyorsvonattal meg busszal este fél 10-re megérkeztem a kongresszusi központ közelében (=a külvárosban) levő motelbe, ahova interneten foglaltam szállást. Itt ért a hidegzuhany, hogy sajnos ugyanennek a láncnak a reptéri moteljébe foglaltam szobát véletlenül, aminek árát már levonták, így visszafizetni nem tudják. Tehát vagy visszafáradok a reptérre és ingázom minden nap, vagy elfogadom itt az egyetlen fajta üres szobát, aminek sem ablaka, sem fürdője nincs. Elég hamar győzött a kimerültség, így beköltöztem a felajánlott "szobába", ami tulajdonképpen egy 6 négyzetméteres cella, emeletes ággyal. Vizes helyiségek (beleértve egy nélkülözhetetlen szaunát is) a folyosó végén. Itt laktam tehát a kongresszus alatt, és egy idő után inkább vicces volt, mert a kongresszus kelet-európai és közel-keleti résztvevőivel mostunk együtt fogat esténként, a reggeli meg egész tisztességes volt.