Ünnepnap

Ma munkaszüneti nap volt, az Ascension (mennybemenetel?) - ami elég fura egy hangsúlyozottan világi országban, ahol még a nyakláncon viselt aranykereszt is sértő lehet munkahelyen... még furcsább módon nem minden bolt volt zárva, ellenben az éttermek többsége igen (bár ez vasárnap is jellemző). Így ma is bicajozhattam a folyóparton lefele, egészen a város széléig, de ott elfogyott a bicikliút, és az autók mellett nem volt kedvem menni. Ezért inkább visszahajtottam a szokásos rétemre, ami egy nagy közpark része, és sütkérezhettem, amíg be nem borult az ég. 

A városban már szállingóznak a turisták, beindult a szezon, ami abból is kitűnik, hogy az osztályunkon három beteg is csak nyaralni jött ide (tulajdonképpen ideköltöznek egész nyárra a kisházukba), akik közül az egyik angol. Ő egész jól tud franciául, de angolul is hallottam telefonálni, és teljesen olyan a beszéde, mint az oktatókazettákon a példamondatok :)

Amúgy már mesélték nekem, hogy errefelé az ingatlanárak azért is magasabbak, mert a szigetországiak szívesen vesznek itt házat, és ezért nagy a kereslet. Ma épp láttam egy ingatlaniroda kirakatában, hogy egymillió euroért már szép villát lehet venni a tengerparton, négyhektárnyi parkkal. A hülyének is megéri.

A napsütésnek azonban nem csak előnye van: a hétvégén kitettem az erélyre az eddig szobában nevelt két bonsaiomat, de megpörkölődtek a napon, így visszahoztam őket a kellemes szűrt félhomályba :) Pedig pont előtte szakszerűen megnyírtam őket egy könyv segítségével, amit itt vettem, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy minden szavát értem. Lehet, hogy ez volt a hiba?