Egy kis politika

Május 8. itt ünnepnap, a II. Világháború végének évfordulója. A háborús hősök emlékműve előtti téren színpadot állítottak, és valami tévéműsor élő felvételét is beharangozták, de sajnos a programot elmosta az eső (legalábbis gondolom, mert őszintén szólva annyira zuhogott, hogy végül nem mozdultam ki otthonról a kis bringámmal). Azóta szerte a városban a partizán hősöknek és a náci kegyetlenkedés áldozatainak emléket állító táblák előtt friss koszorúk láthatók.

Az idő szerencsére lassan javul, esténként tücsökciripeléssel fekszem, és megjelent a lakásban az első szúnyog is.

Árad a Charente (a rakpart víz alatt)

Csütörtök este munka után spontán hosszú beszélgetésbe elegyedtünk az egyik kolléganővel (MH), és kiderült, hogy egy csomó probléma hasonló Franciaországban is, mint nálunk (pl. a fiatalok nem tanulnak, az nyugdíjból nem lehet megélni, az egészségügyre nem lehet eleget költeni, a két politikai oldal állandóan egymást okolja, a mestereket felügyelni kell az építkezésnél, stb.). Viszont ennél büszkébben kiejteni még nem hallottam azt a szót, hogy KÖZTÁRSASÁG (csupa nagybetűvel, és a következő mondatban a szabadságegyenlőségtestvériség is elhangzott, szóval komolyan veszik). Az is kiderült, hogy ő jobboldali szavazó, Sárközy-szimpatizáns, míg a másik kolléganőm (a torzonborz) harcos szocialista. De azért szóba állnak egymással... A családjáról is sokat mesélt, az anyja ágán "feketelábúak", ami az arab országokból hazamenekült/üldözött franciákat jelenti. De van spanyol és olasz felmenője is, egy nagynénje pedig öregkorára egy karibi szigetre költözött :)

Szakmai téren két kisebb dicséret jutott a hétre: 1. egy háziorvosnő betelefonált, és kifejezettem hozzám akarta küldeni vizsgálatra egy betegét (hogy miért?) 2. egy belgyógyász hálásan felsóhajtott, amiért én írtam meg a konzílium-kérő papírt, mert a másik két kolléganő írása olvashatatlan :) így viszont mindenki láthatja a nyelvtani hibáimat, de azt mondta, hogy az mellékes, ha cserébe sikerül megértenie a kérdést.