Droid

Hétfőn rövid látogatásra érkezett a reménybeli negyedik neurológus, A Bolgár. Szerencsétlen már négy hónapja várt a megyei Kamara személyes meghallgatására, amire végül erős unszolásra adtak időpontot - és még akkor is egy órát kellett várnia a 10 perces formális beszélgetésre. De végül megtörtént, és már csak a hivatalos tagsági jóváhagyásra várnak (letelepedési engedélye már van), így a munkába állása július elejére van kitűzve. Szóval két napot velünk töltött. Nagyon kedves és közvetlen egyén, rendkívül tájékozott a neurológiában és igen lelkes. Mégis kicsit furi a személyisége, amit leginkább úgy tudnék jellemezni, hogy "droid". Nagyon lassan jár, és lassan is beszél, sokszor visszakérdez, hogy mit is mondtunk (talán nagyothall?), és ami egy kicsit idegesítő, hogy általában a hárommal azelőtt feltett kérdésre válaszol, vagy azzal kapcsolatban kérdez. Így persze nehéz gördülékeny és élvezetes párbeszédet folytatni, bár az tény, hogy nagyon jól beszél franciául.

A főnöknő tök jó fej volt, és hármasban elmentünk pizzázni, amihez szénsavas vörösbort ittunk (nem egyenlő sem a fröccsel, sem a pezsgővel, külön neve van). Eközben szóba kerültek a világjárós tapasztalatok, és bár Hawaiion meg Ausztráliában sem jártam még, mint ők ketten, de azért Laosszal ütöttem minden lapot :)

Ma pedig végre átvehettem az elveszett bankkártyám helyett elkészült újat. Ennek örömére, na meg kihasználva, hogy végre hétköznap és fényes nappal járok a belvárosban, egy kis étkezdében ebédeltem (egy óriási salátát). Az éttermek tömve voltak - úgy tűnik, a munkahelyről mindenki étterembe megy enni, na meg az angol turisták is szép számban képviseltették magukat.

És új kifejezést is tanultam a héten: ha valami pöpec vagy király, arra azt mondják, hogy "nikkel-króm".