A bérelt bringámmal továbbszáguldottam a számos bicikliúton, fenyőerdőkön át, kis falvakba, majd befele a sziget belsejébe, ahol madárrezervátum van sok kis tóval. Itt önkénteseknél lehet érdeklődni felvilágosításért, ezt meg is tettem, de egyrészt a madárneveket még magyarul is alig tudom, nemhogy franciául (végül annyiban maradtunk, hogy "sirályszerű" meg "kacsaszerű"), másrészt a srác még nem volt a helyzet magaslatán, és négyen próbáltuk könyv alapján azonosítani a madarakat :)
Ezen kívül még sólepárlókat lehet látni, hagyományos módszerrel dolgoznak. A kis tavakat felparcellázzák, kiszárítják, majd a tetejéről összegereblyézik a sót nyár végén. Egyelőre a posványos-moszatos pocsolya szakaszában vannak, elég aggasztó elképzelni, hogy ebből mennyi kerül majd az asztali sóba... és nyitott a kérdés, hogy honnan kerül ide a tengervíz? Néhol láttam zsilipeket meg árkokat, de nem mindenhol.
A Ré-sziget további látványossága a képeslapok szerint a szamár, amit rejtélyes módon kockás nadrágba öltöztetnek (de mind a négy lábát). Ilyet nem láttam, és szamarat is csak elvétve, a réteken kószálva. És egy helyi még arról is felvilágosított, hogy az egyik falu melletti tengerparton forgatták a "Leghosszabb nap" című háborús filmet, amit sajnos nem láttam, pedig Sean Connery szerepel benne.
A napba még belefért további séta az óceánparton, heverészés a homokban (így kisebb felületet ér a szél), a kezeim és a homlokom leégése (mert az orromat bölcsen bekentem napolajjal), és végül egy vacsora. Az egyetlen nyitva tartó étterembe aggódva ültem be, mert puccosnak tűnt, és az is volt. A bárányborda után valami könnyűre vágytam, de itt is csak rák meg hal volt. A pincérnőnek körbeírtam, hogy leginkább valami salátát ennék, hús nélkül, de ilyesmi nem szerepelt az étlapon - ám ez itt nem probléma: a vendégért mindent jelszó jegyében 5 perc alatt dizájnosan tálalt, hatalmas, változatos saláta került elém.
folyt. köv.
 |
 |
| Itt nem rizst, hanem sót szüretelnek |
 |
| Errefele élnek a madarak, csak jól elbújnak |
 |
| Esti séta a kihalt parton |
3 megjegyzés:
Örülök, hogy minden megoldódott. Kár, h. a kockás csacsit nem láthattad, csak szemérmetlen, meztelen rokonait. Egészen szakszerű volt a madáridegenvezetés, hiszen azt is mondhatta volna, h. "Madár". Sajnos a rigóink elhagyták a fészket, pedig minden gilisztát odahordott apu a tojónak :(
Micsoda szerencse, h. a salit megeszed! Kérhetsz ilyenkor kecsápo/ót bagettel, nem? Annyira sajnállak egyre, mer 1. a bringa kereke nagyon keskeny, nehéz lehetett a mély homokban, a lábad is keskeny uehhez, meg ez a rohadt szél is. Szóval örülök, h. nem lehettem Veled :(
Mondjuk az is tiszta szerencse, h. nem kellett nekem is a rohadt gall salátával éhem oltani a rák helyett. Egyszer ettem bárányt, azt alaposan megsütötték és nagyon finom volt. Peched van Gurmandiában még pljussz, szegénykém!
imádom ezt a kerékpáros képet! Hosszasabb elemzést érdemelne az arányossága (part-víz-ég), az egyenes vonalak mellett a kerekek gömbölyűsége, az egyetlen fehér hab-fodor, a felhők fantasztikus vonulata, és a titokzatos csomag - és mindez együtt olyan mérhetetlen nyugalmat áraszt. Kell nekem egy ilyen poszter!
Megjegyzés küldése