Kalandok a Ré-szigeten 2.

...a történet tehát a legizgalmasabb részénél maradt félbe (bár ez sem sarkallt senkit kommentelésre, de mindegy), innen folytatom:

Vasárnap reggel, egy közepesen pihentető éjszaka után, ami alatt azt álmodtam, hogy meglett a pénztárca, jelentkeztem ismét a recepción. Egy másik csajszi várt, akinek újra elmagyaráztam a problémát, és együttérzően sajnálkozott. De a főnöknő csak 10-re jön, addig talán próbálkozzak megint a parton. Oké, így is lett, láthattam az apályt, meg még több moszatot a parton, de nem találtam meg. Visszafele beugrottam a polgármesteri hivatalba is, ami a szavazás miatt nyitva volt, sőt, egész kis tömeg gyűlt elé. Itt is nagyon készségesek voltak, felvették az adataimat, de hozzájuk sajnos nem adtak le semmit. De legalább láthattam, hogy a szavazófülke itt is négy lécre aggatott lepedőből áll, semmi flanc (mellesleg Hollande nyert 52%-kal).

Végre megérkezett a főnöknő, aki rövid gondolkodás után kreatív javaslattal állt elő: úgy csináljuk, mintha szobát foglalnék előre a neten, majd visszamondanám, és a pénzt kp-ban visszafizeti nekem. Hurrá! És ezután persze levonják a számláról a szállás+reggeli díját, és akkor végre letilthatom a kártyát. Ebből a legbonyolultabb a letiltás volt, ami miatt negyed órán keresztül kellett telefonálni, de végül sikerült (mondjuk fura, hogy csak a nevemet és a születési időmet kellett bemondani - ezt bárki megteheti helyettem, de mindegy, most jól jött).

És akkor egy felszabadult reggeli után kezdődött egy szuper nap!

Biciklit béreltem (ez az egyik fő üzletág itt), és elkerekeztem a sziget csücskébe, a Bálnák Világítótornyához. A nevét az állítólag errefele úszkáló bálnák miatt kapta, bár ez elég rég lehetett. Két torony is áll a parton, az egyik az "új" (=csak 150 éves), ami működik, a másik a kisebb, a régi, ez a 17. századból maradt fenn. Itt már egész sok turista mászkált, van bóvlibazár meg éttermek-fagyizók, nyáron valószínűleg nyomasztó a tömeg. Apály idején az óceán nagyon visszahúzódik (kb 100m), és szabaddá válnak a sziklák, a rajtuk élő sok ínyencfalattal együtt. A helyiek meg a bevállalós turisták célszerszámokkal (vödör, hosszú kampós bot) és védőfelszerelésben (minimum gumicsizma, de inkább anorák) elindulnak összeszedni az ebédrevalót. Egy plakát segít eldönteni, mi ehető, és mekkora a minimális kifogható méret.

A kényelmesebb turisták mindezt az étlapról szerzik be.

Az egészen válogatós, ízlésficamos csodabogarak, akik nem szeretik a tenger gyümölcseit, szűkös repertoárból válogathatnak. Konkrétan a tatár-bifsztek, kacsamáj és birkaborda között. A harmadikat választottam, bár szerintem még életemben nem ettem birkabordát. Így, mikor kihoztak három szeletet, és a hús gyanúsan rózsaszínű volt, nem tudtam, hogy ennek ilyennek kell-e lennie. Mikor a pincérlány nemsokára visszajött megkérdezni, hogy a pár leerőltetett falat ízlik-e (ez itt tapasztalataim szerint része a felszolgálásnak), óvatosan megkérdeztem, hogy ez esetleg nem nyers-e még kissé. Egyetértett, és visszavitte még átsütni. Másodjára már jobban festett az állaga, és legyűrtem, de nem lesz a kedvencem.

Folyt. köv.

Az új világítótorony, Phare des Baleines

A régi, feleakkora és már nem működő torony

Kagylógyűjtögető