Jubileum

Ma van pont fél éve, hogy kiköltöztem. Rövid is, meg hosszú is volt ez a hat hónap. Még mindig sok a nehézség (nyelvi és egyéb), de a lassú fejlődés azért észrevehető. A február volt a mélypont, azóta lassan javul a helyzet - talán az évszak változása is közrejátszik? Bizonyára. Még nem szoktam meg, hogy 9 körül megy le a nap, és sokáig világos van, ezért mindig későn kapok észbe, hogy ja, ideje lenne aludni térni :)

Ma mindenesetre végre kisütött a nap, így délelőtt (na jó, inkább délben) lebicikliztem a városba. A folyó megáradt, és elöntötte a szokásos napozórétemet meg a környező bicikliutakat, így egy padon sütkéreztem. Odafele a piacon vettem egy doboz epret is, ami gyorsan elfogyott. A főtéren egy szökőkutat építettek - szerintem a közelgő turistaszezonra készülve. Egyre több hajó is horgonyoz a part mentén, indulnak a sétautak a borvidékre. Közben a horgászokat figyeltem, hát nem sokat fogtak... aztán néhányuk pakolni kezdett, és akkor vettem észre, hogy ismét felhősödik az ég - indulás haza. (Balatonon is alapszabály, hogy ha a horgászok hazaindulnak, jobb követni a példájukat, mert jön a vihar.) Pont megérkeztem a zuhé előtt.

Ez a szuperdizájnos új szökőkút, a szélén ülésekkel

A bicikliutat és a félszigetet is elöntötte a Charente

Hogy ne becsüljük le a horgászokat: ez a Megyei Horgász-szövetség központja

A Munka Ünnepe itt is szabadnap, bár nem viszik túlzásba az ünneplést, majális sincs, csak néhány szakszervezet demonstrált.

Amúgy nem csak nekem jeles ez a nap, hanem sok rezidensnek is a koleszben, ugyanis ma járt le a féléves turnusuk, így ma nagy ki- és beköltözködés volt, jókora rumlival. Tegnap azért még tartottak egy búcsú-petárdázást éjszaka :)