Az esküvő után "gyorsan" leautóztam immár a saját kocsimon Saintes-be, ahova estére egy randi volt megbeszélve JF-val, akivel egy közös ismerősünk mutatott be egymásnak. Nem azért esett a kies Saintes-re a választás, mert olyan hihetetlenül nagy programválasztékot kínál szombat este, hanem mert pont félúton van lakhelyeink között. Rövid tétovázás után egy olasz étterembe ültünk be (mentségünkre szóljon, hogy nem volt sok lehetőség), ahol egy hawaii-nak titulált pizzát rendeltem, de meglepetésre eper- és kiwidarabok is voltak rajta, amitől az egész kompozíció emészthetetlen lett és a felét otthagytam. Szerencsére JF halételt rendelt, és így jól is tudott lakni. Jót beszélgettünk, megtudtam például, hogy a leghosszabb francia szó a "anticonstitutionnel" (=alkotmányellenes), róla meg azt tudtam meg, hogy versenyszerűen dzsúdózott korábban, illetve van otthon egy spagettikészítő-gépe (és nem fél használni).
Éjfélkor ő beült a kocsijába és hazavezetett, én pedig becsöngettem E-hoz, mert úgy volt megbeszélve, hogy nála alszom (hogy ne kelljen éjjel vezetnem).
Ezután negyven percen keresztül felváltva nyomtan a csöngőt, hívtam a mobilját és a vezetékes számát, dobáltam kavicsokat az ablakba, mindhiába. Közben kezdtem rémeket látni, mert a parókia emeletén égett a villany, a kocsija a ház előtt állt, és mégsem jött válasz - tán legurult a lépcsőn és vértócsába fagyva fekszik?
Tanácsért felhívtam JF-t, aki a mentők helyett a csendőrök felhívását javasolta, ezt meg is tettem. Az ügyeletes tiszt nem aggódott túlságosan, mikor megtudta, hogy egy harmincas nőről van szó, akinek nincs ismert betegsége, sem öngyilkossági hajlamai - de azért majd kiküld egy járőrt, ha épp ráér valaki. Bár az ajtó betöréséhez tűzoltók kellenek. Vártam tehát tovább a ház előtt az éjszakai szemerkélő esőben. Közben Eric-kel is beszéltem telefonon, aki pont nem tartózkodott S-ben, de azt tanácsolta, hogy szálljak meg a közeli motelben és adjam meg a címét a csendőröknek.
Mielőtt elindultam volna a motelbe, még utoljára felhívtam E-t - aki felvette a telefont és álmosan kérdezte, merre járok. Ugyanis otthon aludt az ágyában, de olyan mélyen, hogy nem hallotta a csengőhangot, amire szerintem az összes szomszéd felébredt. Miután beengedett, végigtelefonáltam e dráma szereplőit (kezdve a csendőrökkel), mindenkit megnyugtattam (a csendőr alig tudta elfojtani a röhögését), és nyugovóra tértünk.
Éjfélkor ő beült a kocsijába és hazavezetett, én pedig becsöngettem E-hoz, mert úgy volt megbeszélve, hogy nála alszom (hogy ne kelljen éjjel vezetnem).
Ezután negyven percen keresztül felváltva nyomtan a csöngőt, hívtam a mobilját és a vezetékes számát, dobáltam kavicsokat az ablakba, mindhiába. Közben kezdtem rémeket látni, mert a parókia emeletén égett a villany, a kocsija a ház előtt állt, és mégsem jött válasz - tán legurult a lépcsőn és vértócsába fagyva fekszik?
Tanácsért felhívtam JF-t, aki a mentők helyett a csendőrök felhívását javasolta, ezt meg is tettem. Az ügyeletes tiszt nem aggódott túlságosan, mikor megtudta, hogy egy harmincas nőről van szó, akinek nincs ismert betegsége, sem öngyilkossági hajlamai - de azért majd kiküld egy járőrt, ha épp ráér valaki. Bár az ajtó betöréséhez tűzoltók kellenek. Vártam tehát tovább a ház előtt az éjszakai szemerkélő esőben. Közben Eric-kel is beszéltem telefonon, aki pont nem tartózkodott S-ben, de azt tanácsolta, hogy szálljak meg a közeli motelben és adjam meg a címét a csendőröknek.
Mielőtt elindultam volna a motelbe, még utoljára felhívtam E-t - aki felvette a telefont és álmosan kérdezte, merre járok. Ugyanis otthon aludt az ágyában, de olyan mélyen, hogy nem hallotta a csengőhangot, amire szerintem az összes szomszéd felébredt. Miután beengedett, végigtelefonáltam e dráma szereplőit (kezdve a csendőrökkel), mindenkit megnyugtattam (a csendőr alig tudta elfojtani a röhögését), és nyugovóra tértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése