Esküvő

Az egyik rezidensfiú az osztály összes dolgozóját meghívta szombati esküvőjére, amelyet egy kicsi falu templomában (és művelődési házában) tartottak Poitiers-től 100 km-re. Sajnos a nyári vakációk miatt a szakorvosok közül csak hárman, de a rezidensek közül is csak négyen mentünk el - bár így is elvesztünk a 200 fős tömegben.

No professzor felajánlotta, hogy elvisz és visszahoz autón. Ezt örömmel elfogadtam, mert a másfél sávos harmadrendű utakon nem szívesen vezetek, plusz akkor nem tudtam volna pezsgővel koccintani az ifjú pár egészségére. A megbeszélt időben vártam rá a kétsaroknyira levő téren a szitáló esőben, mikor megjelent... egy ezüstszínű Porsche :)

Behajtogattam magam az irtó alacsonyan levő bőrülésre. A prof lehalkította egy kicsit a hangszórókból áradó komolyzenét (Rossini: Sevillai borbély), hogy beszélgetni tudjunk. Mellesleg a motor halk, mégis impozáns duruzsolása is jobban érvényesült így. Az út nagy részén az átlagos francia sofőr-hagyományoknak megfelelően vezetett (épphogy átlépve a sebességhatárt, sosem indexelve), de az előzéseknél azért rendesen belepasszírozódtam az ülésbe a tekintélyes gyorsulási erő miatt... és ehhez állítólag alig kell rálépnie a pedálra.

Mivel egy ponton eltévedtünk és elő kellett vennie a GPS-ét (ezalatt egy körforgalomBAN parkoltunk le, de egy Porsche-t nyilván senki nem fog ledudálni), 5 perces késéssel éreztünk meg a ceremónia helyszínére, a belépőnk tehát nem maradt észrevétlen. Kikászálódtam a kocsiból (ez rövid szoknyában különösen izgalmas feladat), majd ámuló (irigy?) tekintetek által követve beléptünk a templomba.

Indulás a lagziba

Az ifjú pár lovashintón érkezett ill. távozott a helyszínről. A szertartás majdnem egyórás volt. A pap beszéde után kissé meglepő módon az Aerosmith (yeah!) egyik romantikus száma, az "I don't wanna miss a thing" hangzott el a hangszórókból. A mellettem ülő Stéphan halkan megjegyezte, hogy a jelek szerint szerencsére nem babonásak a fiatalok, ugyanis ez az "Armaggeddon" c. hollywoodi szuperfilm főcímdala volt annak idején.

A templom előtt mű-rózsaszirmokat hintettünk rájuk, majd átvonultunk (ki gyalog, ki Porsche-n) a művelődési kertjébe, ahol hosszas fényképezkedés kezdődött - többek között egy célirányos állványon, ahova legalább 20 percig tartott felkapaszkodnia és elrendeződnie a násznépnek (csak egy része fért fel). Utána benn pohárköszöntő és koccintás volt, ami után eljöttünk, és visszaszáguldottunk Poitiers-be.