Fontevraud

Másnap kicsit messzebbre, egy órányi autóútra mentünk kirándulni észak felé, a Loire-völgyébe (ez már egy másik megye, Anjou területe).

Fontevraud faluba a parkoló kapacitása alapján nyáron özönlik a nép, de most szerencsére csak páran voltunk látogatók. Egy hatalmas apátság-komplexum épült itt, a XI. század óta, amely 3 apácazárdát és egy szerzetesházat fogott össze, meglepő módon mindig egy apátNŐ vezetésével (aki általában egy nemesi család sarja volt). 

Felvirágzását többek között Aquitániai Eleonórának köszönhette: ő II. Henrik angol király felesége lett, megajándékozta 8 gyerekkel, akik közül többen szintén királyok lettek, majd megözvegyülve erre a környékre vonult vissza és innen irányította közeli birtokait és a háttérből Nyugat-Európa dinasztiáit is. Nagy formátumú és művelt asszony lehetett (a sírján is könyvet olvasva ábrázolják), aki 82 évig élt, és utolsó éveit a zárdában töltötte.

Ő temettette ide fiát, Oroszlánszívű Richárdot is. Férje, Plantagenet Henrik ugyan máshol jelölte ki saját végső nyughelyét, de a nyári melegben az elhunytat nem tudták olyan messzire szállítani, így praktikus okokból ő is itt nyugszik.

Az egyik szárny

A dísztelen, mégis elegáns katedrális, a padlón ismeretterjesztő feliratok

Oroszlánszívű Richárd, mellette egy sógornője nyugszik

A kerengőt a XVI. században felújították reneszánsz stílusban, mégpedig Louise de Bourbon apátnő felügyelete alatt - az ő emlékét számtalan díszes L betű őrzi a falakon.

Csak egyetlen teremben volt fűtés, ahol napközben írtak és kézimunkáztak az apácák. A hatalmas közös hálóteremben nem volt még egy kandalló sem...

A belső kertet körbeveszi a kerengő

A rabok is itt sétáltak körbe-körbe

L betűk mindenütt

A Forradalom alatt minden földet elvettek az egyházaktól és a szerzetesrendeket feloszlatták. Az apátságból pár év múlva börtönt alakítottak ki, amely egészen 1963-ig működött.

A közelmúltban az egész komplexumot felújították, látogathatóvá tették. Az apátnő palotáját (!) és az adminisztratív épületeket mára négycsillagos szállodává alakították át.

Ez a szárny a konyhát rejti, több tűzhellyel és rengeteg kéménnyel

A sok kémény és kupola a hal füstölésére szolgált

Innen még elautóztunk a Loire-folyóhoz, Montsoreau városkába, de az ottani kastélyt már csak kívülről csodáltuk meg.