Dohogás

Azért persze vannak a franciáknak idegesítő szokásaik is, mint például:

- folyamatosan kritizálnak valamit, legszívesebben az ételeket/felszolgálást. Még soha nem hallottam, hogy egy francia TELJESEN elégedett lett volna egy éttermi vacsorával (vagy túl meleg volt a mártás, vagy a dekoráció béna, vagy a pincér csokornyakkendője ferdén állt, stb).

- a gyalogosok és a biciklisek összevissza mászkálnak az úttesten és elvárják, hogy az autósok meg tudjanak állni, amikor ők leugranak a járdáról, vagy szabálytalanul besétálnak a parkolóház alagútjába (ami tilos nekik). Ezzel a viselkedéssel Budapesten kb fél napig, Bangkokban pedig fél percig maradnának életben. Az autósok is megérik persze a pénzüket, mert egyrészt senki nem tartja be a sebességhatárokat (ha a megengedett maximális 90-nel megyek városon kívül, akkor simán mindenki leelőz). Másrészt a legképtelenebb helyeken, sávokban, kanyarban, piros lámpánál parkolnak le "csak egy pillanatra" és kicsit sem zavarja őket, hogy feltorlódik mögöttük a kocsisor.

- de egyébként sem zavartatják magukat, ha másoknak kell rájuk várni, hanem csakazértis szépen ráérősen befejezik, amit halaszthatatlannak tartanak: pl. a pénztárnál fizetésnél előbb mindent bepakolnak a szatyrokba, aztán előbányásszák az ajándékkuponokat majd a csekkfüzetüket/kártyájukat, aztán gondosan elrakják a blokkokat, stb. A másik klasszikus, amikor a kórház liftjében 8-an már marhára indulnánk felfele, de a kilencediknek még sürgős megbeszélnivalója van a kolléganővel, aki nem utazik, ezért nyitva tartják a liftajtót percekig, hogy befejezhessék a témát.

- mindenki rettentő fontosnak, tulajdonképpen nélkülözhetetlennek tartja a munkáját, és ez néha aránytévesztésekhez vezet, pl. a múlt hónapban a takarítók nehezményezték, hogy nem tudják rendesen felmosni a folyosót, mert mi, a többiek eltorlaszoljuk/összejárkáljuk, mialatt vizitelünk. Vagyis a csillogóan fényes padló fontosabb, minthogy a nővér vagy orvos ellássa a beteget. Bár nyilván megvárhatnánk vigyázállásban, amíg az egész folyosó felszárad (kb fél óra) és akkor ők elégedetten, a munkaidő vége előtt távozhatnának. És akkor a napi szintű pengeváltásokat nem is idézem fel újra a titkárnőkkel meg a káderekkel...  Ami még nagyon fontos és sérthetetlen, az a Megbeszélés, legyen bármilyen tárgyú (pl. hova kerüljön az új kávéfőző vagy milyen színű legyen az új űrlap), és ezek alatt a résztvevők elérhetetlenek, tilos őket zavarni, és persze jegyzőkönyv készül három példányban, javítva és archiválva.