A héten ismét szürreális, de kellemes élményben volt részem (persze csak azért szürreális, mert Budapesten nőttem fel): bármennyire siettem, csak zárás előtt 7 perccel estem be egy pipere-boltba, hogy arckrémet vegyek. Felkészültem rá, hogy egy morcos eladó majd rámugat, hogy siessek má', aztán lekapom a polcról az első megfelelőnek tűnő dobozt és sűrű bocsánatkérések közepette fizetek, majd a küszöb alatt kikúszom.
De nem így történt! Egy mosolygós eladónő érdeklődött, hogy miben segíthet, majd kifaggatott, hogy milyen krémet keresek, korábban milyet használtam, stb. Ezután előszedett négyfélét, amely megfelel a kritériumoknak, és mini-spatulákkal mindet kipróbálhattam, kielemeztük az előnyeiket és végül választhattam. A fizetés után még elkezdte díszszatyorba csomagolni meg matricákat ragasztani rá, pedig mondtam, hogy nem ajándékba lesz, hanem magamnak. Erre csodálkozva nézett, hogy magunkat miért fosztanánk meg egy esztétikai élménytől?
Amúgy a franciák tényleg alapvetőnek tartják az esztétikumot, csak úgy "l'art pour l'art" alapon: legyen szó kirakatról, borcímkéről, csomagolásról vagy a salátalevelek dekoratív elrendezéséről a tálban. És milyen igazuk van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése