Továbbképzésen

A mai meg holnapi napot Bordeaux-ban töltöm szakmai továbbképzésen (amire olyan bonyolult beiratkozni - még mindig nem kaptam meg a végleges jóváhagyást, pedig visszaküldtem a kitöltött dossziét). Egy szállodában tartják, a szoba, a reggeli és az ebéd is benne foglaltatik a tandíjban (nem fedezi egyébként e költségeket, úgyhogy egy alapítvány is beszáll). A kb 25 fős társaság vegyes, a zöldfülű rezidensektől az őszülő halántékú főorvosokig terjed a résztvevők skálája. A mai nap a molekuláris, szövettani és módszertani alapokról szólt (húúú, de izgi), holnaptól már érdekesebb témák is lesznek. A közös ebédnél elég hamar kiderült, hogy nem vagyok francia, de nem lepődtek meg túlságosan a dolgon, majdnem mindenki kórházában dolgozik kelet-európai doki, kivéve a legnagyobb egyetemi klinikákat. Budapesten is jártak már többen. Miközben valószínűleg kiült az arcomra a menü (természetesen halféle) iránti mérsékelt lelkesedés, meg a gyenge próbálkozásom után, hogy a feketekávéhoz tejet szerezzek (sikertelenül), érdeklődtek, hogy hozzászoktam-e már a francia konyhához. Egy kompromisszumos "részben" volt a válaszom, majd az egyik nő elmesélte, hogy kamaszkorában járt nálunk cseregyerekként, és mennyire megdöbbent, amikor meggylevest adtak neki. Ezen a többiek is megrökönyödtek - MEGGYleves??? Mármint nem desszertnek kompót, hanem levesnek?? Szóval vicces, hogy míg mi a békacombot meg a csigát tartjuk furinak, addig nekik a meggyleves okoz sokkot :)

Este nem volt közös program, így bementem a városba

a) villamosozni (ilyen, amikor a vidéki kiscsaj bekerül a citibe), 

b) kirakatbámulni, 

c) sétálni a Garonne partján (szélesebb, mint a Duna, konkrétan barna a színe és csak 3 híd szeli át), a hangulatos belvárosban meg véletlenül az arab negyedben, és végül 

d) vacsorázni egy pubszerűségben. A választott étel (halmentes) nem volt ugyan telitalálat, de a pincér által ajánlott fehérbor nagyon finom volt, és a desszert végül feledtette a kezdést: na ki találja ki, hogy mit takar az "úszó sziget" elnevezés?