Gasztrotúra

A mai bejegyzés egy gastroblogba is beillene, mert főleg kajákról lesz szó. Az evés-ivás ugyanis nemcsak a francia hétköznapokban játszik központi szerepet, hanem a beszélgetések egyik fő és állandó témája is. Ezt a lelkesedést egyelőre kevéssé tudom osztani, valószínűleg szűklátókörűségem miatt, hiszen számomra a legfinomabb elképzelhető étel a csirkepaprikás galuskával és kovászos uborkával, és a különleges fogásokkal szemben kicsit mindig bizalmatlan vagyok...

Múlt héten E-val kitaláltuk, hogy egyik este ki kellene mozdulni, mivel azonban a hétköznap esti saintesi programok listája igen rövid, végül egy olasz (!) étteremben kötöttünk ki. Minőségi olasz hozzávalókból készültek a finom olasz fogások, én egy pestos-zöldséges gnocchira szavaztam, és utána egy AKKORA adag profiterolt kaptam, hogy alig tudtam megenni (azért valahogy sikerült). Úgy döntöttünk, hogy hagyományt teremtünk, és szisztematikusan végigesszük a város összes éttermét, ami jövő tavaszig valószínűleg sikerülni is fog (bár megnehezíti a szervezést, hogy egyes éttermek csak pénteken és szombaton este vannak nyitva). Ma itt a Szent Eutróp-templom tövében levő, puccosnak tűnő éttermet próbáltuk ki. Előételnek sütőtök-szószt rendeltünk (véletlenül), amit libamájhabbal öntöttek le, és a közepén virított egy kis darab pirított libamáj is. Főfogásnak fürjjel töltött káposztát kértem - na ebben csalódnom kellett, nem nagyon hasonlít a mi töltött káposztánkra, és a köretnek mellé adott három kanálnyi (de művészien elrendezett) krumplipüré sem vigasztalt. Mondjuk a fürj-rész finom volt. Desszertnek egy tömény cukorbombát kaptam: csokis piskóta belsejében olvadt csokikrém, és mellé sós-karamellás fagyi. A sós-karamella egyébként e tájegység specialitása, meglepően finom, többen megkóstolhatták otthon is a nyár folyamán. Szóval egyelőre a listán első az olasz, második a puccos étterem.

Hétvégén egyébként egy szörnyű étellel is megismerkedtem, szerencsére csak tisztes távolból: andouillette, ami a hurkába töltött disznóbelsőséget (gyakorlatilag pacalt) takarja, és ennek megfelelő íz- és szaghatással. Ja, és hagymalevest is ettem, ez is csalódás volt: otthon ugye krémleves készül belőle, pirított zsemlekockákkal, nyamm. Itt elémraktak egy sűrű pörköltet, amiből kihagyták a húst, azaz dinsztelt hagyma szósszal. Ízre persze nem volt rossz, de az állag azért rontott az összhatáson.

Majd beszámolok a gasztrotúra következő állomásairól is, bár nem biztos, hogy ez mindenkit érdekel. Az a vicces, hogy holnap is étteremben fogok vacsorázni (véletlenül alakult ilyen sűrűre a hét, azelőtt hónapokig mikroskaján éltem), de annak tudományos felvezetése is lesz, mert egy bordói professzor tart nekünk fejtágító előadást elő-előételnek.

Mellékesen tegnap aláírtam a szerződést újabb fél évre, miután minden illetékes írásos jóváhagyását adta a dologhoz.