Már a kiköltözés előtt is szőttem terveket arról, hogyan kellene kihasználni ezt a külföldi lehetőséget a maximális szakmai fejlődésre. Amit könnyűnek hittem megszervezni (az EEG megtanulása), az a gyakorlatban elég kivitelezhetetlen egyelőre, az idő- és a tanárhiány miatt. De nem tettem le a tervről, és mikor még tavasszal megpendítették, hogy vannak mindenféle posztgraduális továbbképzések, reménykedni kezdtem. Konkrét kérdésként szeptember elején merült fel ismét, amikor be kell iratkozni a meghirdetett DU és DIU (Diplome Inter-Universitaire) képzésekre. Ilyet mindenféle szakirányban, sokféle témákban szerveznek az egyetemek, egyedül vagy összefogva, egy- vagy többéveset, banális vagy nagyon specifikus kérdéskörben. Valamennyit fizetni kell érte, és a végén vizsga van, cserébe persze adnak egy bizonyítványt, amit lehet lobogtatni vagy bekeretezve a falra kirakni.
Magam kezdtem keresgetni, először EEG témában, de ezek a képzések 3-6 hónapos teljes (munka)idős gyakorlati oktatást tartalmaznak, amit most nehezen tudnék kivitelezni. Egy másik érdekes témában (neurológusok kedvéért: az autoimmun demyelinisatiós betegségekről) viszont a közelben, Bordeaux-ban indul képzés. Mindkét kolléganőm bátorított, az egyik pedig írt egy e-mailt az illetékes professzornak, megkérdezve, hogy hova kell fordulnom, mivel ezt a részletkérdést nem sikerült a neten megtalálnom. A professzor fél órán belül írt, megadva a telefonszámát, és kért, hogy hívjam fel este. Remegő hanggal telefonáltam neki, de irtó kedves és közvetlen volt, megnyugtatott, hogy ez nem nyelvvizsga, tehát ne aggódjak a hiányosságaim miatt, és egyébként is már hallott rólam (kitől??), még azt is tudta, pedig soha nem találkoztunk, hogy magas vagyok (úgy tűnik, most már ez marad az állandó eposzi jelzőm ebben a megyében).
A beiratkozás persze nem egyszerű. Ez a professzor hagyja jóvá a jelentkezést, de egy másik, a Poitiers-i egyetem neurológia professzora az illetékes az adminisztrációban. Az első prof (Dr No)* küldött egy jóváhagyó e-mailt nekem, meg a kettes számú profnak és annak a titkárnőjének címezve, hogy akkor OKÉ, és lehet kezdeni a papírmunkát. A kettes számú prof egy nap múlva elküldte a hivatalos programot, időpontokat, stb. A titkárnő részéről nagy hallgatás. A mi titkárnőinkkel kezdtem nyomoztatni utána, egyszer elérték telefonon, de akkor épp nem volt bekapcsolva a számítógépe(???), így nem tudott azonnal intézkedni, de majd kiküldi a papírokat. Újabb egy hét múlva telefonon hívtuk megint - ja, még nem küldte el, de most már tényleg mindjárt (a beiratkozási határidő vészesen közeleg). Szerdán végre megérkezett a hatalmas boríték, benne egy négyoldalas nyomtatvánnyal, plusz három példányban egy nyilatkozat, plusz egy hosszú lista a még beszerzendő papírokról, fénymásolatokról, hogy beiratkozhassak a Poitiers-i Egyetemre. Most még azt próbálom kipuhatolni, hogy a kórház továbbképzésekre fordítható alapjából jutna-e még nekem erre az oktatásra (a többiek szerint kellene, hogy jusson, én kételkedem).
Mindenesetre már regisztráltak valahol, mert lassan csordogálnak azért az infok a helyszínekről, részletekről. Háromszor két nap oktatás lesz Bordeaux-ban (a részvételi díj a szállást is tartalmazza), májusban pedig vizsgaként egy röpke 20 perces előadást kell tartani egy, az egyes számú proffal közösen kiválasztott és kidolgozott témában.
Vagyis épp ideje volt elkezdeni a nyelvleckéket Monsieur Jean-Paullal...
*ez egy rossz szóvicc, de csak mert most van az 50. évfordulója az első James Bond-filmnek, aminek ez a címe. A prof nevét NO-nak ejtik, de nem így írják persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése