Saintes-i, majd Poitiers-i hétköznapok: London

Szóval másfél napot London felfedezésével töltöttünk. Péntek este séta a Temze-parton szitáló esőben és jeges szélben, majd az utazás nehézségeinek levezetésére egy zártkörű diák-sörözőbe invitált meg unokaöcsénk (aki diák is), ahol már mindenki a Halloween lázában égett (mint kiderült, az egész város). Onnan emeletesbuszozás haza, ahol jól megérdemelt pihenés várt. Másnap délelőtt a ragyogó napsütés ideálisnak ígérkezett egy kis hajókázáshoz, kár, hogy a hideg nem lett enyhébb. A hajóról láttuk a legfontosabb nevezetességeket, és elvitt mai úticélunkhoz, Greenwich-be. Először a fedett vásárba mentünk, gondoltuk, megnézzük futólag, de annyira jó és ötletes kézműves cuccokat találtunk, hogy nehéz volt ellenállni a vásárlásnak (végül nem is sikerült: vettem képeslapot, pólót, varrott ajtótámasztót és egy különleges olló-technikás papírképet, amit bonyolult elmagyarázni, de majd ha megérkezik postán és bekereteztettem, majd felteszek róla egy képet). Na ha már arra jártunk, elmentünk a csillagvizsgálóba is, de a hosszú sort nem vártuk végig a nulla hosszúsági fokhoz, hanem sutyiban fényképezkedtünk. Főleg, mert ismét eleredt az eső.

És középen egy emeletes busz :)

Egy félteke választ el minket...

A délután további programpontja a Millwall másodosztályú londoni focicsapat (ugye mindenki ismeri?) meccsének megtekintése volt, de mivel késésben voltunk, próbáltunk találni egy pub-ot, ahol bizonyára mindenki meccset néz (ha nem is pont ezt, de valamilyet). Nagy nehezen egyetlen pubot találtunk, ahol egyáltalán volt TV és be is kapcsolták, úgyhogy letelepedtünk és ebédet rendeltünk - de aztán kiderült, hogy nem fogják vetíteni a focimeccset (helyette boxmeccs ment). Azért csak befejeztük az evést, elég autentikus volt a hangulat is (csupa angol család meg nyugdíjas), a dekoráció természetesen a Halloween jegyében készült. De hogy ne maradjunk szégyenben, elzarándokoltunk mégis a külvárosi focipályához, ahol pont elkaptuk az utolsó tíz percet (így nem kellett fizetnünk se), és még egy gólt is lőtt a hazai csapat - nagy volt az öröm. Négy-nulla lett a végeredmény, ez várakozáson felüli lehetett, mindenki elégedett volt. Amúgy a csapatnak külön magazinja van, benne a törzsszurkolók is közzéteszik életük fontosabb eseményeit (születések, házasságok, halálesetek), illetve az elhunyt törzsszurkolók márvány emléktáblái a csarnok folyosóin is megtekinthetők.

Este találka a Piccadilly-nél a hétvégén is dolgozó unokatesóval és feleségével, majd együtt irány a Soho, ahol ilyenkor kezdődik az élet, és irtó nehéz szabad széket találni a vendéglátóipari egységekben. Csak sikerült végül egy perui jellegű bárban, ahol valami autentikus perui koktéllal/sörrel koccintottunk egymás egészségére. Otthon folytattuk az egzotikus ételek kóstolgatását, ezúttal eredeti japán teasüteményeket, savanyított szilvát és szárított halat ismertünk meg.

A fagyos vasárnapi reggelen pedig irány a reptér, és még ki is felejtettem az előző posztban a kálváriából, hogy a reptérre induló vonat bedöglött, és át kellett szállnunk egy másikba (fűtetlenbe). De ez már említésre sem méltó kis részlet volt.

Egyszóval London izgalmas hely, nyilván rengeteg még a felfedeznivalóm itt. Az egyetlen, amit nem tudok megemészteni, hogy miért nem látják végre be az angolok, hogy a két külön csapból folyó jeges és forró víz rendszere használhatatlan...