Royan

A taxis javaslatára úgy döntöttem, hogy a vasárnapra ígért kánikulát a közeli óceánparton töltöm, nevezetesen Royan városi strandján. Fél óra vonattal, és az állomástól 10 percnyire már lehet is fürdeni - persze csak ha jó a hőszigetelésünk, ugyanis a víz kb 18-19 fokos. Így inkább csak a gyerekek pancsolnak, míg a szüleik nem messze tőlük fagyoskodnak. 

Royan belföldön régóta népszerű üdülőváros, ami még vitorláskikötőjéről, puccos butikjairól és sajátos építészetéről híres. A második világháborúban ugyanis szinte teljesen lebombázták, és utána a leggyorsabb módszerrel építették újjá betonkocka-házakból, amik nyilván nem túl szépek, de legalább egységesek és praktikusak. A legdöbbenetesebb épület a főtemplom, ami szintén betonból készült, és úgy néz ki, mint egy hatalmas szürke rakétakilövő.

Aggodalmaim ellenére egyáltalán nem volt tömeg a parton, így szépen leterítettem a törcsimet és sétálgattam a bokáig érő vízben, kihasználva, hogy itt kivételesen nem kavicsos, hanem homokos a part. Sajna nem sokáig tartott az élvezet, mert hamar beborult, aztán esni is kezdett, ezért koradélután vissza is vonatoztam a bázisomra, ahol természetesen hétágra sütött a nap :) És a főutcán pont tanúja lehettem a Bordeaux-Saintes bicikliverseny utolsó előtti körének, amit csak mérsékelt figyelem kísért a lakosság részéről.

A kánikula-riadót is természetesen nagyon komolyan veszik, körlevélben pontokba szedett akciótervet küldtek e-mailen, hogy mire figyeljünk, ilyen bölcs tanácsokkal, hogy: tartsuk lehúzva a redőnyöket meg csináljunk huzatot. Az akcióterv kivitelezésére és ellenőrzésére persze külön akciócsoportot alakítottak ki a kórházban, hogy nehogy felforrjon az agyvizünk - a központilag szabályozott légkondi ellenére.

A háttérben balra az óriáskerék, jobbra a főtemplom csúcsa

Egy a kevés megmaradt régi ház közül a tengerparti sétányon

Lézengő rokonok várják a biciklistákat