Továbbra is a költözködéssel töltöm a szabadidőmet - elképesztő, hogy ez mennyi időt és energiát felemészt, pedig bútorom nincs is! Szombaton kibumliztam a nagyáruházba, hogy beszerezzem a hiányzó apróságokat, amelyek azonban nagyon fontosak (pl. szemeteskuka, szennyestartó, levesestányér, kaspó, stb), aztán ezek és a többi doboz kipakolása folytatódott, valamint vasárnap a két szilvaszínű huzatú fotel összeszerelése.
Tegnap megérkezett a mosógép is, nem teljesen zökkenőmentesen: hétfőn hívtak, hogy másnap reggel 9 és 10 között jönnének, mire én ártatlan hangon megjegyeztem, hogy eredetileg azt mondták, hogy én választhatom meg a napszakot, és hát sajnos délelőtt dolgozom. Erre kissé morcosan, de felajánlotta, hogy na jó, akkor du 3-5 között jönnek. Három előtt 2 perccel hagytam ott csapot-papot a kórházban, hogy leszáguldjak a biciklivel, aztán ott dekkoltam ötig potyára, mikor felhívtam őket, hogy talántán rosszul értettem az időintervallumot? Persze nem, hanem késésben vannak és még legalább fél óra. Mivel nekem halaszthatatlan leadandó munkám volt, bicajjal feltepertem a kórházba, leadtam a cuccot a titkárnőknek, majd kissé kifulladva visszatekertem, és pont megérkeztem, mikor a két manusz meghozta a mosógépet. Három perc alatt bekötötték, aztán csá. Innen még ismét visszamentem a munkahelyre, befejezni a félbehagyott dolgokat és végül visszatérhettem este a koleszbe, ahol továbbra is akadozik a net, és már minden maradék cuccom dobozokban áll, a fogkefét kivéve, hogy a holnap esedékes fuvar lehessen az utolsó, most már TÉNYLEG.
Azért a nap eseményeihez még egy stresszes forgalmi óra is hozzátartozott az ebédszünetben, természetesen ebédelés helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése