Pénteken az ebédszünetben részt vettem az első autóvezetői órámon! A kórházhoz jött értem a kocsi, megállt a járda mellett (nem parkolt be), ott a tanuló átült hátra, én meg elfoglaltam a sofőrülést. Már ekkor nagyon aggódtam, és megkértem, legalább az alapokat mondja el gyorsan, pl. melyik a fék, hol van az egyes sebesség meg az index. Aztán mondja az oktató, hogy akkor indulhatunk. Forgalomban! Te jó ég, rettenetesen izgultam, de szerencsére a tanárnő nagyon nyugis, és segített váltani is meg kormányozni is, így kettesben és 20-as átlagsebességgel elevickéltünk a tanuló-sorstársam házához, ahol őt kitettük. Innen elhagyatott ösvényeken már harminccal száguldva egy üres parkolóba mentünk, ahol gyakorolhattam a kormányfogást kanyarban, meg a megállás-indulást. Ezután vissza a városba (hálistennek ebédidőben elég üresek az utcák), és a következő tanuló vette át a helyemet, aki visszavitt a kórházhoz. Nagyon büszke vagyok arra, hogy egyetlen egyszer sem fulladt le az autó, míg vezettem! Szóval itt nincs rutinpálya, hanem a kis mazsolák mennek egyenesen a forgalomba, a többi autós nagy örömére. Mikor épségben visszatértem a kórházba, a titkárnők (akiknek mondtam, hova megyek), nagy gratulációkkal fogadtak :)
Este úgy éreztem, megérdemlem, hogy ne magam kotyvasszak vacsorát, hanem az albérletemhez közeli kisvendéglőt kipróbáljam. Amúgy is kaptam olyan kritikát, hogy túl sokat írok az időjárásról és túl keveset a gasztronómiáról. Tehát meghajolva a közakarat előtt, íme a részletek: a nívósabb éttermek szokása szerint a napi választék nem volt túl nagy, de művészien összeválogatták. Mivel a francia étel-repertoár szókincse végtelen, és semmi esélyem, hogy megtanuljam, a pincértől kérdeztem, hogy van-e valami hal nélkül. Lett volna bárányborda, de a másik opciót, a caille-t választottam, ami a pincér szerint egy "kicsi madár". A szótárban később megtaláltam, hogy fürj. Na fürjet sem ettem még soha. A fürj libamáj-szószban sült, és sült paradicsommal, padlizsángombóccal, krumplilepénnyel, salátával és sárgadinnyével tálalták - isteni volt! A desszerttől már nem voltam ennyire elragadtatva, a créme brulée tetején karamel helyett félig olvadt kristálycukor volt, de legalább adtak mellé egy gombóc fagyit és sok tejszínhabot. A capuccinorol meg teljesen tévesek az elképzeléseik: egy rövid fekete tetejére egy kis tejszínhab. Azért a fürj überelt mindent, így elégedetten bicikliztem haza.
A mai nap már nem volt annyira izgalmas: nagytakarítást végeztem az albérletben, a kölcsönkapott porszívóval és számos más célszerszámmal.
2 megjegyzés:
1. Azért szeretném remélni, hogy a későbbiekben sem lesz gond itthon egy kis paprikás krumpli fejes salátával. A creme brulée tulajdonképpen mi?
2. Irj csak továbbra is az időjárásról, mert én nem vagyok annyira jártas az óceáni éghajlatban. Süssön a nap!
créme brulée (=égetett krém): vaníliapudingszerű alap, rajta frissen karamellizált cukormáz, amit a legelitebb helyeken úgy állítanak elő, hogy a cukrot meglocsolják egy kis alkohollal (itt pl konyakkal) és meggyújtják, és így tálalják
Megjegyzés küldése