A héten a cuccaim egy részét egy doki (a vitorlázós) kocsijával és a végre valóban megérkezett bolgár kollégám (V) segítségével átvittük az albérletbe. Nem fér a fejembe, hogy lehet az, hogy 4 bőrönddel érkeztem (mondjuk eléggé megpakoltam őket) annak idején, most viszont már 4 bőrönd + 10 doboz van tele a holmijaimmal, és még mindig van elöl egy csomó dolog... A hurcolkodás második fordulója szombatra várható, amikor egy másik ismerős épp szintén költözködő fia furgonjába beszorítjuk az én dobozaimat is.
De addig még nem akarok ténylegesen átköltözni, amíg nincs ott internet. Ennek elintézését már megkezdtem: múlt szombat délután három órát töltöttem a megfelelő papírok előkeresésével, felmutatásával és magyarázásával, hogy a már meglevő mobilos előfizetésemet kiegészítsék egy kábeles csomaggal. Mikor csodálkozásomat fejeztem ki, hogy ehhez miért kell ennyiféle okmány, a pasi csak annyit mondott: "üdvözlöm Franciaországban". Na azért csak összejött (az eladók sem kapkodták el, kedélyesen cseverésztek és viccelődtek, mialatt töltögették és fénymásolgatták a papírokat). Most már csak meg kell várnom, hogy postán elküldjék a "box"-ot (??), amit állítólag pofonegyszerű beüzemelni, és akkortól netezhetek kedvemre, nem fog minden második percben megszakadni, mint most.
Ezen kívül még egy mikrot és egy mosógépet kell vennem, de ez a fentihez képest egyszerű feladatnak tűnik elsőre.
A második vezetési órámat is túlélte mindenki, ezúttal már egyszer sikerült lefulladnom egy lámpánál, de ennél nagyobb probléma nem volt - csak az én hajam állt égnek, amikor kimentünk a városon kívülre és 70-ig kellett felgyorsítanom (igaz, csak másfél percre), tudva, hogy az uralmam a kocsi felett csak látszólagos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése