Költözés 2.

A költözés során a legnagyobb technikai problémát a tetőcsomagtartó üzembehelyezése jelentette, amely több napos elfoglaltságot biztosított az alábbiak szerint:

Csütörtök, 12:30: Laurene eljött hozzám segíteni az ebédszünetben, és javasolta, hogy csomagoljuk ki és nézzük meg a tetődobozt a felszerelés előtt. A nejlonzsákból kihámozva konstatáltuk, hogy kulcsra van zárva, benne zörög valami, de nincs hozzá kulcs. Nem volt mit tenni, beszuszakoltuk a hatalmas dobozt a kocsimba, visszaautóztunk az boltba, elmagyaráztuk a helyzetet a csodálkozó, de készséges eladónak, aki számla ellenében kicserélte egy ugyanolyanra, kulccsal. Hazaautózás (a doboz akkora, hogy az anyósülésre is belóg, így jobbra alig látok valamit és ez stresszel).

Csütörtök, 14:30: az első doboz levetett nejlonburkának ráncai között megtaláltam a kulcsait, de most már mindegy

Csütörtök, 16:00: a hajam téptem és káromkodtam (magyarul), mert a ház udvarán másfél órája próbáltam felszerelni az autóra a csomagtartó-síneket, amit elvileg ehhez a típushoz árulnak. A leírásnak megfelelően milliméter pontossággal állítottam be a távolságokat, de sehogy nem akart stimmelni (ferde, túl széles és eláll). Különösen bosszantott, hogy a dobozán 15 percnek jelölték a felszerelési időt. Este a vacsoránál azonban megnyugtattak a rezidensek (némi lesajnáló tónussal a hangjukban), hogy ha kell, holnap eljönnek és pikk-pakk felszerelik nekem. Így az egész cucc éjjelre ott maradt a régi lakás udvarán letakarva (a lakás kulcsait ugye már leadtam), hogy ne kelljen ide-oda cipelni.

Péntek, 18:00: eljött segíteni Laurene, Mathias és még Nicolas is. A fiúk nagyon magabiztosan álltak neki, aztán amikor a füzetben megadott méretek tényleg nem stimmeltek, improvizálni kezdtünk: igazítsuk a kocsihoz a szélességét. Oké. Kezdjük el rácsavarozni. Oké. Az nem baj, hogy itt egyre jobban feszül? Meg eláll? Hmmm. Állítsuk át. Még mindig eláll. Kezdjük előről. Nahát, a füzetben (nem túl didaktikusan) ez az ábra mintha azt jelentené, hogy az ajtók belső peremén van egy furat a csavarnak és oda kell betekerni. Érdekes, ezen a kocsin az elülső ajtóknál nincs ilyen furat... Laurene, akinek szintén VW Poloja van, megnézi a sajátját, és azon sincs. Rejtélyes. Akkor talán csak csavarozzuk oda a hátsót, az elsőt meg ne, jó lesz így is, ha nem pakoljuk tele... (Ekkorra már besötétedett, a kocsi fényszórójánál keresgettük a csavarokat.) De hátul sem jó, mert a csavarozással nem leszorul, hanem pont felemelkedik a talp.

Jó, most már tele a hócipőm, biztos, hogy ez a sínkészlet ehhez a kocsihoz való? A dobozon az áll, hogy 2004-2009-es modellekhez, októberig. Nézzük meg a forgalmit - banyek, ezt 2009 decemberében állították forgalomba! Biztos ez a baj, nincs mit tenni, vissza kell vinni holnap reggel (NB: a tervezett indulás napján) a boltba, hogy kicseréljék...

Péntek, 22:30: A felgyülemlett feszültségünket egy pohár sörrel/borral oldottuk a főtér egyik bisztrójában.

Szombat, az indulás tervezett napja, 8:15: megérkeztünk nyitásra a bolthoz, a sínekkel és a dobozzal együtt, azzal a szándékkal, hogy innen csak felszerelt állapotban távozunk. Ugyanaz a készséges eladó fogadott, kipróbálta - tényleg nem stimmelnek a méretek. Ugyanebből nincs másikféle a 2009 utáni modellekre. Kibontott egy másik típust, azt szerelgeti (elég amatőr módon, de szóltam neki, hogy a két talp nem egyforma, stb.), majd odahívta egy kollégáját, értetlenkedtek. Megpróbáltak megnyugtatni, hogy nem probléma, ha az elülső nincs becsavarozva, elég csak rászorítani, ha hátul csavar fogja. De ott is kiállt.

Szombat, 9:40: feladták, és azt javasolták, hogy kérdezzük meg a VW márkaszervízben, mi lehet a probléma. A dobozt addig félretették nekünk megőrzésre.

Szombat, 10:10: a VWnél egy tenyérbemászó eladó fogadott, aki nem értett semmit a műszaki kérdésekhez, és mivel a műhely szombaton zárva volt, nem tudott segíteni. Eléggé pikírt megjegyzéseket tettem erre, és kértem legalább egy prospektust, amiben valóban szerepel spéci VW tető-csomagtartó, de mivel az eladó erről sem tudott semmit, pufogva távoztunk.

Szombat 10:15-11:00: két autós szakbolt meglátogatása, ahol ugyanazokat a modelleket árulták csak, nem volt spéci VW készlet, és nem is tudták, miről van szó.

Szombat 11:20: visszatértünk az első boltba, reménytelenül és fáradtan. Mivel levontuk a következtetést, hogy itt úgysem tudnak semmi okosat mondani, visszakértük az eredeti készletet és a dobozt, hogy majd otthon valahogy csak feleszkábáljuk. Búcsúzóul az eladó kezébe nyomtam a kicserélt tetődoboz kulcsát.

Szombat 12:00: válságtanácskozás Laurene lakásában egy pizza felett, a három leendő útitárs részvételével (Laurene, Louise, jómagam). Én már teljesen apatikusan rájuk hagytam, amikor eldöntötték, hogy újra megpróbálják felszerelni a cuccot.

A lányok lázasan szerelnek

Szombat, 13:30: én is lementem segíteni, és végül konstatáltuk, hogy a sínek L alakú rögzítőeleme soha nem fog felfeküdni az ajtó peremére, mert nem megfelelő a szöge és az alsó szára túl rövid, így még a hátsó ajtó csavarja sem illeszthető bele.

Végkövetkeztetés: nincs más lehetőség, tetődoboz nélkül kell elindulni - ami befér a kocsiba, az jön, ami nem, az itt marad.

Szombat, 14:30: lázas pakolás, bőröndök és táskák átszervezése, minden köbcentiméter kihasználása érdekében, pl. borosüvegek közé préselt zoknik.
Szombat, 15:00: a legnagyobb meglepetésre minden cucc befért a kocsiba (bár passzentosan), a hátsó ülésen utazónak persze jut egy-egy cserepes növény a lábához és a vállánál, de ez ugyebár banális apróság. A tető-csomagtartó a sínekkel Laurene nappalijában marad, majd visszatérve eladja a neten valahogy...

A tetejére még befért az útikaja és a növények

Így tehát indulás egy fél napos késéssel, szombaton 15:30-kor!