A következő négy napot a lányok városnézéssel töltötték, és én is igyekeztem minél többet velük menni - és sok kellemes csalódás ért! A Bazilika környéke teljesen megújult és európai, a Hősök terénél nagyon kulturált és informatív turista-iroda található, a négyes metró tiszta és modern (bár a lányok szerint az ellenőrök túl morcosak és szigorúak), a Parlament végre nincs felállványozva. Ők rengeteget mászkáltak (Gellért-hegy, Vár, Sziklakórház, Nemzeti Múzeum...), én csak félnapos programokra tudtam csatlakozni hozzájuk: Széchenyi-fürdő, ahol hiányolták a sakkozó nyugdíjasokat; Szentendre, ahol remek kávét ittunk, de a sok bóvliárus lehangoló; esti séta a Margit-szigetről a Duna-parton többtucat fotóval a kivilágított Parlamentről; paprikavétel a Vásárcsarnokban, meglepően színvonalas de drága szuvenír-kínálattal, esti orgonakoncert a Bazilikában; és persze a kihagyhatatlan romkocsmázás (egyik este boroztunk a Gozsdu-udvarban, másik este a klasszikus Szimpla-ban kezdtünk, ahova már gyakorlatilag csak külföldiek járnak, de a lányok annyira elájultak tőle, hogy nem is akartak továbbmenni a többibe).
Az első számú kedvencük a felturbózott limonádé lett, mármint különböző gyümölcsökkel és szörpökkel van felturbózva és nem mással.
Ők vették észre azt is, hogy a városban egész meglepő helyeken és mennyiségben telepedtek meg turul-szobrok (ők sasnak hitték, de felvilágosítottam őket a különbségről).
Közben én elkezdtem intézni a hazaköltözéssel kapcsolatos hivatalos ügyeimet (még mindig folyamatban van némelyik...). A lakcímkártyám is pont lejárt, és amikor az Okmányirodában fél 10-kor közölték, hogy aznapra már kiosztották az összes sorszámot, úgy éreztem: hazaértem. A javaslatuknak megfelelően másnap reggel fél 8-ra odamentem, jutott is sorszám, és másfél órányi türelmes várakozás után kezemben tarthattam az új lakcímkártyámat.
A lányok csak hüledeztek - létezik, hogy egy Hivatal reggel FÉL NYOLCKOR nyitva legyen??? Ez Franciaországban elképzelhetetlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése