Búcsúzkodások 2.

A klinikán szerda koradélutánra hirdettem meg a búcsúpartit ("pot de départ"), mert kettőkor van a nővérkéknek műszakváltás, és így két csapatnyi is el tud jönni, ha akar. Sokat problémáztam azon, hogy mi legyen a kínálat, végül azt javasolták, hogy ebédidő után úgyis felesleges szendvicseket adni és legyen inkább desszert meg kávézás. Mivel sok más dolgom is volt, plusz jó minőségű és friss cukrászsüteményt nagy mennyiségben macerás lett volna beszereznem és szállítanom jobbra-balra, megfizettem egy erre szakosodott céget ("traiteur"), hogy gondoskodjanak ételről és italról a megadott időre és helyszínre szállítva. Kiegészítésnek vettem sokféle macaront, hátha nem lesz elég az alapkínálat.

Hoztak is finom falatkákat, mondjuk az árukhoz képest nem túl nagy mennyiségben. A kiszállításkor nem engedtek fizetnem, hanem azt mondták, hogy majd menjek be másnap a cukrászdába és rendezzem a számlát (imádom ezt a bizalmat az adott szó erejében, ugyanis semmit nem írtam alá előtte, csak egy telefonszámot adtam).

Kettő körül szállingózni kezdtek az emberek, főleg a rezidensek, akikkel jókat röhögtünk, meg eljöttek a főnővérek, a titkárnők (ők külön is kaptak ajándékot: egy naptárat magyaros receptekkel), néhány nővér, de maximum a fele, mert a munkával el voltak havazva állítólag. Azért szépen fogyott a süti és a kávé is, és két óra múlva a maradékot széthordtam a nővérhűtőkbe, hogy majd később egyék meg. A káder, akivel volt néhány csörténk, épp szabadságon volt, így külön üdvözlőlapot hagytam neki.

Utolsó vacsora egy része

Szerda estére egy albérlet-búcsúztató vendégséget szerveztem, meghívva a rezidensek nagy részét, azzal a fő céllal, hogy az étel- és italkészleteket pusztítsuk el együtt, valamint a még-használható-de-nem-költöztetendő holmikat vigyék el. Az ételpusztítás jól ment, az italé kevésbé, mert még pluszban hoztak egy üveg bort és pezsgőt... A tartós élelmiszerek nagy részét és néhány holmit rá tudtam tukmálni valakire, pl. így lett a lila fém-kertibútor Louise-é, és segítettünk neki elcipelni a kocsijához.

Meglepetésre viszont én is kaptam tőlük ajándékot: egy szép, festett faládát francia feliratokkal és benne...
...egy üveg bordói vörösbor, egy üveg pineau és egy libamáj-pástétom gyűjtemény
...egy racklette-sütő (apropója lásd: http://mlledesaintes.blogspot.hu/2014/06/raclette.html)
...egy egyedileg készített póló, az elején egy ördögvillát mutató kéz (sokszor ezzel cukkoltak, mióta jártam Aerosmith-koncerten a Hellfesten), a hátán egy felirat: Morti Kesheru (apropója lásd: http://mlledesaintes.blogspot.hu/2014/06/banzaj-la-rochelle-ben.html), mert félreértették a "Marci"-t
...és vagy negyven fénykép róluk-rólunk az osztályról, bulikról, kirándulásokról, meg személyes üzenetekkel teleírt képeslapok.

Jól telepakolták...

Nagyon megható volt, nem is számítottam ajándékra sem, de főleg nem ilyen személyesre és szívhezszólóra...

És a búcsúzkodásnak még mindig nem volt vége...