Libourne

A hétvégére A-tól meghívást kaptam újabb családlátogatásra Libourne-ba (tavaly már voltam náluk: http://mlledesaintes.blogspot.fr/2013/01/csaladlatogatas.html), ahova TGV-vel csak másfél óra az út. Így a szombat reggeli vizit után az állomásra rohanva pont el is értem a vonatot, és kettőkor már meg is érkeztem a kisvárosba. Egy kicsit improvizatív volt a délutáni program, mert jöttek elvinni a használt mosógépüket, de közben a ház urát dobozt cipelni várták egy haver költöztetéséhez, a ház asszonya meg az új mosógépet próbálta beszerezni, így végül rám bízták Louis, a négyéves kisfiú felügyeletét. Ahhoz képest, hogy kezdetben elbújt előlem, elég hamar összebarátkoztunk (ezt előmozdította az ajándékba adott Kinder-tojás), és egy szál hulahopkarikával másfél órán át (!) elszórakoztunk a kertben, még a szomszéd bácsi is átszólt szurkolni a karikába-ugrálás alatt.

Érdekesség, hogy a gyerek jól érti a magyart, de csak franciául hajlandó beszélni, azt viszont selypítve. És még az is érdekes, hogy a rendhagyó többesszámoknál (oeil->yeux, cheval->cheveaux) az apanyelven tanulva is ugyanazokat a (logikus) hibákat követik el, mint mi, az idegennyelv-tanulók*.

Aztán vacsorára gulyásleves készült, és eljött vendégségbe a költözését ünneplő haver meg a tízéves kislánya is. Egy nagyon kellemes estét töltöttünk el, aminek folyamán kiderült például, hogy egy négyéves jobban kezeli nálam a tabletet, és egy tízéves nem ismeri azt a zenei kategóriát, hogy "diszkózene", én viszont nem ismerem a mai felkapott francia együttesek 95%-át.

A vendégség éjfélig elhúzódott, és ezért nem voltunk túl lelkesek, amikor Louis reggel 8-kor már szaladgálni kezdett a házban a "hol van Anna?" költői kérdést hangosan ismételgetve. Reggeli után elsétáltunk a piacra, ahol élő nyulakat és baromfit is árultak, és nekem jutott a hősies feladat, hogy megfogjam a naposcsibét, amíg a gyerek megsimogatja.

Egy finom ebéd után még gyorsan segítettek kitölteni az adóbevallásomat, aztán hamarosan búcsút vettem tőlük, hogy megérkezzek a zuhogó esőben Poitiers-be.

*a szombat délelőtti vizit azért is húzódott el, mert bekerült az osztályra egy bolgár kamionsofőr, és engem kértek meg, hogy próbáljam meg oroszul kideríteni, van-e biztosítása (egyébként sajnos épphogy csak pöntyögök oroszul, és pláne nem tudom a "társadalombiztosítás" helyes kifejezését, de nem volt kéznél más). A jelen levő kollégám teljesen felvillanyozódott, amiért az orosz szavak közé franciákat kevertem bele állandóan (és nem magyart), ami szerinte arra bizonyíték, hogy az anyanyelv és a tanult nyelvek beszédközpontja máshol található és máshogy aktiválódik az agyban.