A hétköznapi francia beszéd jellegzetessége, hogy rengeteg töltelék-hanghatást alkalmaznak akár illusztráló jelleggel, akár csak a szünetek kitöltésére. Az elején ez idegesítő tud lenni, de aztán az idő múlásával felfedeztem, hogy sikeresen asszimilálódva néha én is használom ezeket (de csak, amikor franciául beszélek, amikor magyarul, akkor szerencsére nem).
Néhány példa a teljesség igénye nélkül:
- legáltalánosabb: "öööööö" - ez magyarul kerülendő (lásd: neőzzélmárkisfiam), de itt még a híradó-bemondóknál is simán előfordul, és határozatlanságot jelöl, kb mint angolban a "wellllll"
- főként ha fontos és összegző jellegű dolgot akarnak kinyilatkoztatni, akkor a mondatot azzal kezdik, hogy "álooooor" (alors = vagyis)
- elégedetlenség vagy "teszek rá magasról" megfelelője a "pffffff", ez hangsúlyozástól függően akár konkrétan sértésszámba is mehet
- meglepődés: "ábon?" (ah bon = tényleg), de ezt is húszféleképpen lehet cifrázni a cinikustól a hisztérikusig
- kedvencem: amikor zavarban vannak és nem tudnak/akarnak rögtön válaszolni, akkor ezzel húzzák az időt: "ebeeeeee" és ettől az a benyomása a másik félnek, hogy egy birkával beszélget. Néha nem is fűznek hozzá mást, és ezzel arra utalnak, hogy a válasz annyira nyilvánvaló, hogy nem is kell kimondani.
- és a jolly joker: "olálá", ezt tényleg sokszor veszik elő, néha hatványozva ("olálálálálálá"), kifejezhet meglepődést, rosszallást, dicséretet, felháborodást, stb, gyakorlatilag bármit.
Ehhez társulnak még a jellegzetes gesztikulációk, kézmozdulatok, de azok magyarázatához video-blogot kellene nyitnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése