A béke ünnepe

Május 8-án ért véget a II. Világháború, és ez így nemzeti ünnepnap. Délelőtt gyanútlanul baguette-t indultam venni, mikor a házunk előtt elvonult egy katonazenekar, egy csomó veterán díszegyenruhában és zászlókkal, meg egy száz fős tömeg. Mivel csak a sarkon levő háborús emlékműig* mentek, én is követtem őket. Az ünnepségen felolvasták de Gaulle tábornok kiáltványát a háború befejezéséről, azután gyerekek - azt hiszem, a veteránok unokái - olvastak fel hazafias mondatokat, majd a Honvédelmi Miniszter körlevelét ismertették. Ezután ünnepélyes koszorúzások, zászlónak tisztelgés, egy partizándal lejátszása hangszóróból, és végül pár taktus a himnuszból, de csak jelzésértékűen. Állítólag egy csomó francia nem is tudja a Marseillase szövegét, ejnye.
Egyébként tapasztalataim szerint a hétköznapokban is komoly tisztelet övezi a fegyveres erőket (van is belőlük rengeteg: rendőr, csendőr, közterület-fenntartó, sima katona, kommandós, tengerész, pilóta, idegenlégiós...), és ezt előszeretettel fitogtatják is, ugyebár a július 14-i párizsi felvonuláson is órákon keresztül őket nézhetjük. 
Sok fiatal megy önként hivatásosnak - pedig számos veszélyes helyen teljesítenek szolgálatot (lásd Közép-afrikai Köztársaságban legutóbb). Cserébe korkedvezményes nyugdíj, adókedvezmény, legmagasabb szintű egészségbiztosítás jár nekik. Biztos megéri.

A vonulás alatt a karmester nem is ütötte a taktust, mégsem csúsztak szét

Koszorúzás előtt (az út lejtős, nem a kép ferde)

*pl. az utcám is Verdun-ről van elnevezve, meg a környező utcák más csatákról