Mióta nem biciklivel, hanem kocsival járok dolgozni, érezhetően romlott az állóképességem, és emiatt régóta (bár csak közepes intenzitással) kerestem sportolási lehetőséget a városban. De ez nem olyan egyszerű. A biciklinek sajnos leeresztett mindkét kereke, és egyik itteni ismerősnek sincs pumpája, hogy felfújjam, meg most már túl hideg van hozzá. Az uszodák bezárnak, mire végzek a munkahelyen, hétvégén meg alig vagy nincsenek nyitva. Teniszezni nem tudok (még), csak úgy futni az utcán esőben-hidegben nem szeretnék. Aztán végre nagy nehezen találtam egy olyan "centre athlétique"-t, amelyik hétköznap este 11-ig és hétvégén is egész nap nyitvatart! A honlapja pofás, a leírás szerint vannak aquafitness órák, szauna, edzőterem, diétás tanácsadás, és mindezt exkluzív környezetben egy "kereskedelmi központban" és csak klubtagoknak! Ráadásul nincs messze a kórháztól.
Ideálisnak tűnt tehát, már csak be kell iratkozni. Részletes felvilágosítást (pl. az árakról) azonban szigorúan csak személyesen, előzetesen megbeszélt időpontban adnak (face-kontroll?). Amikor először odatelefonáltam este (de még nyitvatartási időben), csak az üzenetrögzítő válaszolt. Másodjára már délután hívtam őket, és a recepciósnő némi huzavona után adott egy időpontot szombat 12:45-re, mert munkanapokon csak 5-ig vannak ők maguk is benn, én viszont akkor még dolgozom (ebédidőben pedig természetesen ők is ebédelnek).
Szombaton a délelőtti vizit után autóztam a megadott címre, ami meglepő módon egy lakótelep közepén volt. Kerestem a "kereskedelmi központot", de ez egy földszintes betonházat takart egy kebabossal és egy fodrásszal, köztük a sportklub ajtaja - zárva, benn senki (a tagok egy kód beütésével tudnak bemenni, amikor nincs ott a személyzet). Felhívom a telefonszámukat, és csak az üzenetrögzítő válaszolt. Egyszóval a recepcióscsaj a találkozó megbeszélt időpontja előtt 10 perccel lelépett ebédelni, én meg úgy felhúztam magam, hogy üzenetet hagytam nekik, amelynek a lényege, hogy "én itt voltam, de ti nem, úgyhogy a találkozó lefújva - véglegesen".
Mondjuk annyira nem bánom, mert a környék és az épület kicsiny méretei sem voltak túl bizalomgerjesztőek, és elképzeltem magam, ahogy a kirakatüveghez gyűlik a lakótelep apraja-nagyja, hogy nézzék, amint vörös fejjel tekerek a szobabiciklin 10 centire tőlük...
De most megint kereshetek tovább :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése